Térképészet
A földet gömb alakja révén hűen csak kicsinyített másával, a földgömbbel tudjuk érzékeltetni. Ez azonban mérete és alakja miatt sem alkalmas arra, hogy a mindennapi életben alkalmazzuk. Ezért helyette térképet alkalmazunk.
A térkép a valóság síkbeli, kicsinytett mása, amely koordináta rendszerrel és jelkulccsal rendelkezik. A földgömbről a fokhálózat segítségével vetítik sík felülete a felszínt. Erre három féle mód van, a sík- a henger- és a kúpvetület. Alakjából adódóan mindegyik vagy így, vagy úgy, de torzít.
Térképek készítése:
• Ha nagy területeket, országokat akarnak ábrázolni, területtartó (kis méretarányú) térkép a célszerű, ilyenkor szög- és hossztorzulások léphetnek fel. Amennyiben a felszín egy kisebb részének ábrázolása a cél (pl. egy falué), akkor a szögtartó (nagy méretarányú) térkép a célszerű, ilyenkor hossz- és területtorzulások léphetnek fel.
• A kicsinyítés mértékét a méretaránnyal adják meg (pl.: 1: 1000), amely megmutatja, hogy a térképen ábrázoltak mennyivel kisebbek a valóságnál.
Mérések a térképeken:
• A térképen az alapvető mérési segédeszköz a vonalas mérték, amely a térkép méretarányában szerkesztett hosszmérték.
• Két hely távolságát egyszerű kiszámítani: megmérjük a térképen, a méretarány segítségével átszámoljuk, majd a kapott értéket a térképen mérttel összeszorozzuk. Így megkapjuk a két hely km-ben mért távolságát.
• Egy rész területének kiszámolásához speciális eszközre van szüksége. A térképen milliméterpapírral megrajzoljuk a megmérendő határvonalát, majd ezen megszámoljuk a mm2-eket, majd ezeket a méretarány ismeretében átszámítjuk.
Magasság- és domborzatábrázolás
• A térképeken a tengerszint feletti magasságot magassági számokkal jelölik, ám több típusa is van.
Az abszolút magasságot a tenger szintjétől mérjük, a relatív magasság két pont abszolút magasságának különbsége.
• A domborzatot több féle képpen lehet ábrázolni, ennek egyik lehetősége a szintvonalas megoldás. Elve alapján a domborzatot párhuzamos síkokkal elmetszik, majd síkra vetítik. A szintvonalak azonos magasságú pontokat kötnek össze. Közelségük meredekséget, távolságuk lankás oldal jelent.
• A rétegszínezés a legelterjedtebb módja a domborzatábrázolásnak. A magasság emelkedését és a tenger mélyülését a színek sötétülése jelzi. Gyakran domborzatárnyékolás egészíti ki.
Térképek típusa:
• Tartalmuk szerint is csoportosíthatóak: topográfiai térképek (egy-egy terület részletes ábrázolása), földrajzi térképek (nagy területeket ábrázol), tematikus térképek (egy bizonyos témát ábrázol pontos adatokkal), atlaszok (egységes elv alapján összegyűjtött térképek gyűjteménye)
• Továbbá: turistatérkép, autóstérkép, domborútérkép, Hold-bolygó-csillag térkép, történelmi térkép stb.
Földrajzi fokhálózat
• Fogalma szerint a szélességi és a hosszúsági körök által alkotott koordináta-rendszer.
• Szélességi körök: kiinduló pontjuk az Egyenlítő, mely Északi és Déli félgömbre osztja a Földet ill. az Északi és a Déli Sarktól ugyanolyan távol van. A szélességi körök az Egyenlítővel párhuzamosan haladnak, a sarkokon pontba zsugorodnak (max 90o) több nevezetes szélességi kör is van.
• Hosszúsági körök: a két sarkot kötik össze. Számozásuk a 0o-nál (Greewich) kezdődik, s maximum 180 o-ig tart. A földgömböt keleti és nyugati félgömbre osztja.
• A fokrendszert térképeken keresőhálózattal és névmutatóval kiegészítik, így még könnyebben megtalálhatjuk az adott helyet.
Használat és készítése
• A térkép irányának meg kell egyeznie a valódi irányokkal, így a térképet tájolni kell.
• A jelkulcs a térkép fontos része, mivel ez alapján tudjuk értelmezni a különböző jeleket.
• Régen a Föld felszínén pontos méréseket kellett végezni a térképkészítéshez, ma már a műholdak felvételei alapján ez jóval könnyebb.
A térképészet egy ősi tudomány, amelynek mindig is hasznát fogja venni az emberiség, amíg csak él. A történelmet is nagyban befolyásolták a térképek, a tájékozódás, s napjaink létfontosságú eszközei közé tartozik a földrajzi fokhálózat, mely többek között a hadászatban kincset ér. Manapság a világ összes térképe elérhető egyetlen nyomásra, mégpedig a globális helymeghatározó rendszernek hála (GPS).
Kategóriák: Földrajz Cimkék: Amely, Arra, Egy, Ezen, Fel, földrajz, Hely, Henger, Kis, Meg, Nagy, Pl
A Hitleri III. birodalom jellemzése
A háború utáni Németországban, a hazaérkező katonák biztos táptalajt nyújtottak a szélsőségeknek.
Az a sok ezer ember aki nem kapta meg a társadalom megbecsülését és az elismerést, a radikálisokhoz fordult. Egy ilyen környezetben próbálta meg Adolf Hitler 1923-ban megszerezni a hatalmat Bajorország felett sikertelenül. A sörpuccs után börtönbe került, ahol megírta a Mein Kampf-ot ami tartalmazta ideológiáját, elképzeléseit a világról a nemzetekről, és a jövőről. Szabadulása után újjászervezte az NSDAP-t és a világválság hozta meg neki azt a környezetet, ami a hatalom megszerzéséhez szükséges volt. Az 1932-es választásokon 37% ért el a pártja. Hindenburg elnök 1933-ban a kormányválságok sora miatt kinevezi kancellárrá. A Reichstag felgyújtása okot adott arra, hogy a kiírt új választásokról Hitler kizárja a kommunistákat. Hindenburg halála után az elnöki és a kancellári poszt egybe olvadt és az SA lefejezését követően a hadsereg is felesküdött Hitlerre. A demokráciából így lett diktatúra.
Hitler a 20-as évek végén csatlakozott a Tule-társasághoz. Ez egy nagytőkés csoport volt, amely a német nép felsőbbrendűségét hirdette. Lapjuk az Ostara adott ennek hangot és Hitler innen építette ideológiáját: a népeket fajokként kezelte, az árja német faj felemelkedését hirdette. Szerinte minden más nép alsóbbrendű volt, leszámítva az angol szászokat. A zsidóságot illetve a szláv és bolvesik népeket viszont különösen lenézte. A tőrdöfés elmélet, melynek a jobboldali pártok szószólói voltak, egy a német hátországban zsidók által végrehajtott puccsról szól, melynek célja a kommunizmus bevezetése Németországban. Erre hivatkozva kezdték meg a zsidók üldözését.
Hitler élettér politikája ezután már a keleti orosz területeket célozta meg, mint megfelelő lakhely az árja németeknek. A tule társaság ellenezte az árja német és más alsóbb rendű fajok keveredését. Mi több a már amúgy is kevert vér megtisztítására törekedett. család modellje hasonlít a Spátaira. A szőke 170cm-es kék szemü férfiak kötelessége a gyermekek nemzése, a nőken pedig csak a gyermeknevelés marad.
A politikában mind a jobb mind a bal oldali ellenfeleit likvidálta, és egy erős karhatalommal rendelkező apparátust hozott létre hűséges emberekből. Hitler mind kampányát mind politikáját a rabszolga szerződés fokozatos leépítésére és revíziójára épül. Ezt mutatja a fegyverkezés, valamint az agresszív revíziós majd expanziós külpolitika. Ez persze tetszett a német embereknek.
Az embereknek munkát ígért, és adott. Noha nem szüntette meg a magántulajdont, a gazdaság a szakszervezetek szétverésével, és az állami megrendelésekkel könnyebben volt manipulálható. A közmunka programok segítségével pumpált pénzt a gazdaságba. Valamint a hadiipar felfuttatásával, fejlesztette magát az ipart. A kisembert a Nagytőkétől óvni akarta. Biztosította a társadalmi juttatásokat. 1938-ban a cégek már csak a szociális juttatások révén tudtak versengni az emberekért, mivel központi bérmegállapítás lépett életbe. A munkaerőt a hadiiparba koncentrálták, így aztán a középréteg kisiparosai és vállalkozói jelentősen meggyengültek. Mivel ezeknek a beruházásoknak közvetlen gazdasági haszna nem volt, a német államháztartás hiánya gyorsan növekedésbe állt.
A társadalomba is változások történtek. Minden civil szervezetet és szakszervezetet megszüntettek. Csak a párt által létrehozott, irányított és annak érdekeit képviselő szervezetek működhettek. Ilyen volt a Hitlerjugend ifjúsági szervezet. Mindenkinek járnia kellett ezekbe a szervezetekbe, hogy rendszerhű és hithű embereket „képezzenek” ki. A keresztény egyházat nem szüntették meg, csupán korlátozták annak hatáskörét. Az új vallás lényegében a Tule társaság téziseire építette, és eme vallás főpapja maga Adolf Hitler volt.
Kategóriák: Történelem Cimkék: Adolf Hitler, Ahol, Aki, Ami, Angol, Arra, Azt, Erre, Faj, Lett, Meg, Mein Kampf, Minden, Neki, Ostara, Ot, Reichstag, Sok, Tule, Volt
Honoré de Balzac: Parasztok
HONORÉ DE BALZAC: Parasztok (1845)
„Nyolc év során százszor hagytam abba ezt a könyvet, s százszor vettem újra elő – legjelentősebb alkotásaim egyikének szánva” – írja Balzac a regény Ajánlásában. A nagybirtok, a burzsoázia és a parasztok küzdelméről már tanulmányt és két regényt írt (A vidéki orvos, A falusi pap), de csak a Parasztokban (1845) tudta reálisan ábrázolni a szereplőket és magát a harcot.
Balzac célja a nagybirtok pusztulásának bemutatása. Ez a pusztulás fájdalommal tölti el, mert ebben az arisztokrácia bukását és a kultúra süllyedését látja. De könyörtelenül éles megfigyelőképességével és biztos ítéletével ennek ellenére reális ábrázolást teremt.
Már Lukács György rámutat arra, hogy „Balzac ebben a regényben valójában éppen az ellenkezőjét írta meg szándékának: nem a nagybirtok, hanem a parasztparcella tragédiáját.” Ezt inkább úgy foghatjuk fel, hogy a Parasztok kevesebbet és mást ígér címével, mint amit valójában nyújt. A regény részletesen bemutat két küzdő felet: a nagybirtokos arisztokráciát, a vele szövetséges papot, a royalista újságírót és velük szemben a falusi kereskedőt, az uzsorást, a kocsmárost, a vadorzót meg a fatoivajt, s ezeknek harcát kitűnően meg is jeleníti.. Balzac legkevésbé éppen a parasztokról szól ebben a könyvben: az egész regényben nem találunk egyetlen földművest, aki szántás-vetéssel .keresné mindennapi kenyerét. A kép mégis teljesnek tűnik, mert ebben a küzdelemben annak a nincstelen rétegnek van elsősorban szerepe, amelyet á kocsma és a kávéház vendégeinek bemutatásával Balzac részletesen jellemez. A regény mondanivalója sem reked meg Balzac célkitűzésénél. Az olvasó nemcsak arról győződik meg, hogy a nagybirtok a francia polgári forradalom után már csak vergődik és halálra van ítélve, hanem arról is, hogy a parasztok bérrabszolgaságban élnek, s életüket vidéki tőkések, uzsorások irányítják.
Balzac határozott ellenszenvvel figyeli azt a folyamatot, mely a nagybirtok parcellázása során a parasztok kezére juttatja a földet. A Gavault úrnak (Balzac „gyámja”, tanácsadója anyagi ügyekben) szóló Ajánlásban ezt írja: „Be fogom mutatni ezt a rágcsálót, ezt a fáradhatatlan vakondokot, ahogy bomlasztja, bontja, osztja a földet, a hold földet száz darabra szedve szét, s a kispolgárság – cinkosa és kizsákmányolója – még buzdítja rá! Ez a társadalomellenes elem, melyet a forradalom hívott létre, egyszer majd felemészti a polgárságot, mint ahogyan a polgárság felemésztette a nemességet.”
A regény első része valójában hatalmas expozíció, melyben a két fél (nagybirtokos arisztokrácia és szövetségesei – vidéki kapitalisták és szövetségeseik) bemutatása mellett már előcsatározások is vannak. A második rész a küzdelem kibontakozását, tetőpontját (Michaud meggyilkolása) és a megoldást, a birtok eladását tartalmazza.
A regény Emilé Blondet royalista újságíró levelével kezdődik.
Blondet barátjának, Raoul Nathannak ír Párizsba, s hangulatosan ábrázolja a burgundiai Les Aigues birtokot. Az újságíró Montcornet gróf vendége. Ez a gróf tipikus balzaci figura: apja asztalos volt, önmaga Napóleontól kapta rangját és vagyonát. Most földbirtokos, s egyetlen vágya, hogy igazi arisztokratának fogadják el.
A tájleírás után kedélyes kaland következik. Az újságíró gyönyörködik a természetben, s az Avonne folyó pártján megbámul egy aggastyánt, aki láthatólag vidrára vadászik. Nemsokára Blondet is részt vesz a vadászatban, s csak hazafelé menet tudja meg, hogy az öreg Fourchon minden idegent becsap ezzel a vadászattal. Montcornet gróf és felesége is megfizette a tandíjat: vidrát nem fogtak ugyan, de az öreg fáradságát és „munkáját” meg kellett fizetniük.
A kastély és környéke után a kocsmával ismerkedünk meg, ahol az ellenség tanyázik. A Tonsard család tipikus munkakerülő, élősdi társaság. A nagybirtok fosztogatásából élnek, erkölcsi törvényeket nem ismernek, s az egész környéket megfertőzik kocsmájukkal. Erkölcstelenségüket Balzac a nincstelenek általános vonásának tartja. A kocsma jelentős központja a vadorzók, böngészők ellenséges csoportjának. Balzac reálisan világítja meg a kocsma hadiszállás jellegét. Ez a katonai központnak beillő erődítmény hírszolgálattal is el van látva, mert a kastély cselédsége is idejár. Ilyen módon a kocsma vendégei mindenről azonnal értesülnek, ami a kastélyban törtértik.
Az V. fejezetben
az ellenség megjelenik a kastélyban. Fourchon apó és Mouche egy vidrát hoz eladásra, s ekkor a két világ összeütközik egymással. A nyomor, a ravaszság, a munkakerülés és az alattomosság áll az egyik oldalon, a másikon jószándékkal keveredő bizalmatlanságot és undort találunk. Balzac művészien érzékelteti, hogy ez a két világ sohasem értheti meg egymást. Ha az egyik élni akar, el kell pusztítania a másikat. Ezt. Fourchon apó és a tábornok szóváltásának egy töredéke is érzékelteti:
„- Maguk urak akarnak maradni, mi meg mindig ellenségek maradunk, ma éppúgy, mint harminc esztendővel ezelőtt. Maguknak mindene van, nekünk semmink; hát nem kívánhatják még a barátságunkat is.
- Ez aztán a hadüzenet – mondta a tábornok.”
Balzac világosan látja, hogy ennek a hadüzenetnek gazdasági oka van. A feudalizmus idején engedélyezett rőzseszedés és böngészés megtiltása a kapitalista fejlődés során kiélezte az ellentéteket. Ez mutatkozik meg a regényben is. Balzac kitűnően megfigyeli a viszonyokat: jól látja, hogy a vidéki uzsorás és kisbirtokos kapitalista módon tud védekezni a szegénység követeléseivel szemben, de a nagybirtok szinte tehetetlen, el kell buknia a harcban.
A küzdelem előjátékához tartozik az is, hogy Montcornet tábornok intézője, Gaubertin halálosan megsértődik, amikor gazdája leleplezi és gorombán elkergeti a birtokról. Napóleon egykori katonája nem tudja, hogy polgári körülmények között óvatosnak kell lenni, s Gaubertin személyében halálos ellenséget szerez. A tábornok megfeledkezik arról az aranyigazságról, amelyet Balzac így fogalmaz meg: „Kétféle intéző van: olyan, aki csak magára gondol, és olyan, aki magára is gondol meg a gazdájára is. Boldog az a föld-birtokos, aki az utóbbira talál! Olyan intéző, aki csak a gazdájára gondol, eddig még nem akadt.”
Magától értetődő, hogy az új intéző ugyanabba a körbe tartozik, ahonnan az előbbi származott. Annak az egész környéket behálózó érdekszövetségnek a tagja, mely a nagybirtokkal szemben áll, így hát az ellenség jelentős képviselője ott él a kastélyban, s ő intézkedik gazdasági ügyekben. Balzac tehát a párizsi viszonyok leleplezése után a vidék irányítóiról is lerántja a leplet. Megmutatja, hogy a felszín alatt családi érdekhálózat lappang: „Láthatatlan volt ez a környék vérét szipolyozó, félelmetes szövetség, mely minden köz- és magánhivatalt magának kaparintott meg, s úgy kapaszkodott a hatalomba, mint a hajó alatt megbúvó bojtorjánnal a fenékdeszkába… A megyeházán elégedettek voltak a helyzettel, a belügyminisztériumban is így nyilatkoztak Villeaux-Fayes-ről: »Mintaszerű alprefektúra. Minden úgy megy ott, mint a karikacsapás. Bár minden francia járás ilyen lenne.« A családi szellem úgy összeforrott ott a helyi szellemmel, hogy mint sok kisvárosban, sőt megyében, a máshonnan odahelyezett tisztviselőt nem fogadták be az ottaniak, úgyhogy az egy éven belül kénytelen volt áthelyezését kérni.”
Ennek a háborúnak az uzsorás Rigou az előretolt őrszeme. A kiugrott szerzetes egyszer meg akarta látogatni a grófi családot, és nem fogadták. Sértett hiúsága arra készteti, hogy minden erejével Montcornet ellen forduljon. Balzac az eddig megfigyelt uzsorástípusok sorába állítja ezt az új szereplőt: „Olvasóink talán emlékeznek néhány zsugorira, akiket régebbi regényeinkben megrajzoltunk: Grandet-re, a vidéki zsugorira, aki úgy zsugori, ahogy a tigris kegyetlen; Gobseckre, a bankárra, az arany jezsuitájára, aki a pénznek csak a hatalmát élvezi, és balsors könnyeit ízleli, hogy kiélvezze aromájukat; Nucin-gen báróra, aki pénzüzelmeit politikai magasságokban bonyolította le; végül bizonyára emlékeznek a kicsinyes vén Hochon portréjára, s a másik házi fukarra, La Baudray-re. Ám az emberi tulajdonságok, főként pedig a fukarság, oly különböző árnyalatokat mutatnak a társadalom különböző rétegeiben, hogy maradt még hely e társadalmi tanulmányok színpadán egy fukar számára. Ez a fukar: Rigou! Az önző fukar, vagyis az, aki gyengéden ápolja élvezeteit, s másokkal szemben száraz és fagyos, a papi fukar, a csuhás, aki azért marad csuhás, hogy a jólét citromának levét kipréselje, s azért lesz világivá, hogy elkaparintsa a közpénzeket.”
Balzac kitűnően ábrázolja a vidéki uzsorást, aki a pénzt nem önmagáért,
hanem a belőle származó gyönyörök kedvéért gyűjti. Rigou veszedelmes ellenség: sértett hiúsága állandó bosszúvággyal tölti el, s hideg megfontoltsága, üzleti ravaszsága nagy előnyt biztosít számára ebben a küzdelemben. A Rigou-Soudry-Gaubertin triumvirátus felosztja egymás között a megye gazdasági és politikai pozícióit, és szilárdan kezében tartja a hatalmat. Balzac reálisan mutatja meg az erőviszonyokat: a helyi hatalom többet ér a párizsi összeköttetésnél: a gróf nem bír ellenfeleivel.
A második rész első fejezeteiben Balzac a vidéki tőkéseket, kereskedőket és tisztviselőket tárgyalás közben mutatja b*;: készül a háló, amely a nemes vadat elfogja. A vidéki hatalmasságok Soudryné szalonjában, a segédcsapatok pedig a Paix vendéglőben gyűlnek össze. Amikor a csatatervet megállapították, arról is tárgyalnak, hogy ki mit vásárol meg.
A gróf átmeneti győzelmet arat azzal, hogy a már letartóztatott kártevőket szabadon bocsátja. De kérlelhetetlen ellenségei nem tágítanak: Michaud agarának megölésével és a fák tervszerű pusztításával a vadorzók folytatják a harcot.
A regény egyre fenyegetőbb jeleneteket mutat be. Balzac az osztályharc legélesebb szakaszát ábrázolja, amikor Michaud meggyilkolását adja elő. Az író részvétele Michaud és felesége sorsának ábrázolásában világosan megmutatkozik. Balzac szívvel-lélekkel a nagybirtokot védő erdőkerülő mellett áll. Azért mutatja be példás kötelességteljesítését és becsületességét. Felesége éppen áldott állapotban van, ekkor vágtat orvosért a férj, hogy orvul lelőjék. A férj, majd a feleség tragikus halála gyűlöletet kelt az olvasóban az orgyilkosok iránt, de arról is meggyőzi, hogy ők fognak győzni ebben a küzdelemben. Valóban, a nyomozás nem vezet eredményre, a tábornok elbukott, a birtokot el kell adnia. Az író megoldotta a problémát: bemutatta a nagybirtok bukásának törvényszerűségét. Balzac részvéttel kíséri ezt a sorsot, érzelmileg tiltakozik is ellene, de a valósághoz híven mutatja be az elkerülhetetlen eseményeket.
A Parasztok nemcsak a nagybirtok kérdését veti fel:
a vidéki érdekhálózat kialakulására és tevékenységére is rávilágít. Bemutatja a kapitalizmus viszonyait és emberi jellemeket átalakító hatását, és keserű szavakkal bélyegzi meg a vérszopókat, akik a nagybirtok ellen segítségül szólítják és elárulják a parasztokat.
Balzac regényéből hiányzik a francia paraszt ábrázolása: a szerző csak hellyel-közzel szól földművesekről, mint Rigou vagy mások áldozatairól. A triumvirátus szövetségesei, a nagybirtok félelmes ellenségei valójában nem parasztok, hanem vadorzók, munkakerülők és katonaszökevények. A végső következtetés mégis reális: a dolgozó parasztokat élcsapatnak használja fel ez a vidéki érdekszövetség, s az osztozásnál még nagyobb nyomorba dönti, mint amilyent azelőtt ismert.
A Parasztok az író stílusának fejlődéséről is tanúskodik.
Balzac emberábrázolása, városképei, fordulatos párbeszédei már eddigi műveiből is ismeretesek. Ebben a könyvében helyenként a falu utáni vágy, a természet szépségének elképzelése ezt a városhoz láncolt írót megkapóan szép sorok írására ihleti. S mintha attól tartana, hogy olvasói belelátnak a lelkébe, Blondet levelében írja meg legszebb tájképeit. Különösen az 1560-ban épült kastély környékének leírása ragadja meg az olvasót. A nap heve éget, fecske cikázik a tó felett, tücskök cirpelnek, szöcskék zizegnek, magvak hüvelye pattog, a mák ragadós könnyekben csorgatja mákonyát, s minden éles körvonalakban rajzolódik ki a mélykék ég alatt. A virágágyak vörhenyes földje fölött vidáman gőzölög a természet párája, melynek részegítő illata elkábítja a rovarokat és virágokat, csípi szemünket, barnítja arcunkat. A szőlőtőn gömbölyödnek a szemek, és a kacsok oly finom szövevényt alkotnak, hogy megszégyenítik a csipkeverőket.” Ez a megszemélyesítő és érzékszervekre ható ábrázolás Balzac fiziológiai és ritkán megmutatkozó poétikus hajlamát árulja el. De az író szemléletében a táj szépsége az arisztokratikus kultúra megbecsülésével is szorosan összeforr. Balzac elsősorban azért nézi ellenszenvvel a paraszti parcella kialakulását, mert úgy érzi, hogy ezzel a képzőművészeti, zenei és irodalmi kultúra süllyedése, bukása jár együtt. Ezért ábrázolja annyi lelkesedéssel és melankóliával a kastély szépségét. Blondet levelében ezt olvassuk az ebédlő szépségéről: „A tekintetet elsősorban az olasz ízlésű, freskókkal díszített mennyezet vonja magára fantasztikus arabeszkjével. Lombok közé vesző stukkóminták sorakoznak a fal mentén, a mennyezetet díszítő lombfüzéreket támasztják alá gyümölcskosaraikkal. Közöttük a falrészeket ismeretlen művész remek festményei díszítik, amelyek az asztal gyönyöreit ábrázolják: lazacokat, vaddisznófőket, kagylókat, étvágygerjesztő falatokat, a legbizarrabb kínai művészettel vetekedő fantáziával – véleményem szerint legjobban ők értenek a dekoratív művészetekhez -, férfi, asszonyi és gyermeki alakzatokat idézve fel.” S amikor Blondet néhány év múlva, mint megyefőnök feleségével arra jár, alig ismer rá a környékre. Parasztparcellák, szántóföldek vannak a park helyén, s „nyomorult házikók” állnak a régi kastély átalakított utánzata mellett.
Az arisztokrácia elbukott. A regény keserű tanulsága legfeljebb Blondet boldog házasságával válik édesebbé, de a tényeken ez sem változtat: „Ördög vigye a jövőt!” – kiáltja a szerelmes férj.
A magyar olvasó kétszeres érdeklődéssel olvassa a Parasztokat. Nemcsak a polgári forradalom utáni francia viszonyokat ismeri meg belőle, hanem olyan emberábrázolással is találkozik, amely joggal lepi meg. Mindazok, akiket Balzac „parasztok” néven összefoglal, nemcsak ellenszenves, hanem kártevő, gonosz tagjai is a társadalomnak. Már rámutattunk a szerző arisztokratikus felfogására, amely részben megmagyarázza a nagybirtok ellenségeinek ilyen bemutatását. Arra is rá kell világítanunk, hogy a magyar irodalom eszményítő jellegével szemben jogosult Balzac ábrázolása, amely a parasztság egy rétegének reális kritikáját adja. Ennek a rétegnek erkölcsi megrontása a feudális múlt és az egykorú kapitalizmus bűneiből fakad.
Kategóriák: Irodalom Cimkék: Arra, Ebben, Fel, Francia, Hogy, Honoré De Balzac, Meg, Mert, Mint, Pap, Sem
Voltaire: Candide
VOLTAIRE: Candide (1759)
Voltaire életműve ma már jórészt irodalomtörténet, de a kisregények megmaradtak olvasmánynak. Közülük is legnépszerűbb a meseszerű Candide.
Voltaire 1759-ben Ferney-ben írta ezt a kisregényt. A főcím: Candide, mesés kalandok sorát ígéri, az alcím: vagy az optimizmus, a regény filozófiai tartalmáról árulkodik. S a kettős cím nem is vezeti félre az olvasót: a regénynek olyan kalandos meséje van, amely önmagában is gyönyörködtet, s emellett annyi filozófiai tanítást tartalmaz, amennyi a szépirodalmi mű olvasóját jóllakatja, de nem tömi túl bölcsességgel.
A lisszaboni földrengés óta (1755) megrendült a hit az isteni gondviselésben. Miért haltak meg a gyermekek anyjuk keblén? – kérdi Voltaire a katasztrófáról írt versben. Vajon mindenki bűnös volt-e, aki. ott elpusztult? Van-e gondviselés, ha ez megtörténhet?
Ezekre a kérdésekre a kor nagy filozófusa, Leibniz tételei álapján válaszoltak a XVIII. században. Ezeket hirdette a papság a teológiában, s ezek adtak választ a polgári kételkedőknek. Vessünk egy pillantást azokra a tanításokra, amelyeknek cáfolata vagy kigúnyolása a Candide ou l’optimisme legfőbb mondanivalója.
Leibniz 1714-ben adta ki a La Monadologie című munkáját, amelyet Savoyai Jenő, a zentai győző számára állított össze. Ebben okoskodását két elvre, az ellentmondás és az ellenséges ok elvére alapította. Az utóbbival Voltaire is foglalkozik, eszerint: semmi sem lehet igaz, ha nincs elégséges ok arra, hogy éppen úgy és ne másképp legyen, bár az okokat még nem ismerjük (32. §). Leibniz megállapítja, hogy Isten monaszokat teremtett, apró létezőket, amelyek két egymástól független órához hasonlóan egymásnak megfelelnek. (Harmónia praestabilita = előre megállapított harmónia.)
Isten gondolataiban a lehetséges világegyetemek végtelen sokasága van, de ezek közül csak egy létezhet. Kell, hogy Isten választásának elégséges oka legyen, amely őt inkább az egyikre, minta másikra bírta… És ez az oka, hogy a legjobb létezik, melyet Isten bölcsessége folyton megismer, jósága folyton választ; és hatalmánál fogva folyton létesít (53-54. .§).
Ez az oka annak, hogy a világban teljes harmónia uralkodik, melyben semmi sem történhet másképpen, mint ahogy tényleg történik (60. §).
Ez a tanítás különösen a lisszaboni katasztrófa óta rendkívüli mértékben bosszantja a felvilágosítókat, s közöttük elsősorban Voltaire-t. Egyik levelében, melyet 1758. február 10-én írt Darget úrnak, ilyen módon gúnyolódik: „Szomorúan látom, kedves öreg barátom, hogy Leibniz lehető legjobb világában önnek nem a legkedvezőbb sors jutott osztályrészül; és amikor minden jól van, akkor az ön veséje egy kissé mindig rosszul van.” (Oeuvres complétes de M. de Voltaire, 1792, 85. köt., 317. 1., CLXXX. levél). A CandideAtan pedig éppen a fenti tételeken gúnyolódik a maga szellemes módján.
Voltaire Ferney-ben sem érezhette magát biztonságban, ezért kisregényeit általában álnéven adta ki. Ezzel egyúttal érdekesebbé, vonzóbbá is tette őket. A Zadigot állítólag kaldeus eredetiből arabra fordították, s ezt a szöveget ültették át francia nyelvre. ACandide szerzőjéről ilyen tájékoztatást olvashatunk: „Dr. Ralph fordítása németből, azokkal a kiegészítésekkel, amelyeket a doktor Ralph zsebében találtak, aki Mindenben, 1759-ben halt meg.” Mondanunk sem kell, hogy dr. Ralph sohasem létezett, ezért sem elevenen nem írt regényt, sem holtában nem vehették ki a kézirat egy részét a zsebéből. Mindez misztifikáció, amit a kor szelleme, Voltaire jelleme és a közönség igénye egyaránt megmagyaráz.
Egyébként Voltaire többször letagadta a szerzőséget, amikor meggyanúsították vele. Tiltakozik a vád ellen Vernes úrhoz intézett levelében (N° CCXV., 381. 1., i. h.) és a Thiriot úrnak szóló szövegben is (CCXLII., 427. 1.). Az utóbbiban ügyesen megdicséri a Candide-ot, és szerzői önérzettel veszi tudomásul, hogy két párizsi ifjú magát teljesen hasonlónak képzeli a regény hőséhez. Arra is céloz, hogy ő maga Prococurante úrhoz hasonlít, lehetséges is, hogy a mindenből kiábrándult, nagy műveltségű férfiúban egy kissé saját személyiségét ábrázolta. De azért határozottan tiltakozik a szerzőség ellen.
A Candide szereplői a népmesék és Rabelais hőseire emlékeztetnek. Jellemük egy-egy statikus vonással egészen lezárt: Candide kezdettől végig naiv, jámbor ifjú, Pangloss ostoba tudós, Martin pesszimista bölcselő stb. Szerepük nem más, mint a szerző filozófiai gondolatainak szemléltetése. Minden szavuk és tettük ezt a célt szolgálja.
Számtalan hihetetlen kalandon mennek át. Halál, feltámadás, váratlan találkozás éppen olyan természetesen történik, mint a mesében vagy Gargantua és Pantagruel történetében. Ezek a jellemek tulajdonképpen csak a mese fordulatos menetében élnek, önmagukban nem állnak meg, nem életszerűek.
Mint a görög kalandregényben, itt is kitűnő emberek szerepelnek, akiket a sors szörnyű csapásokkal sújt. Bár ezek a kitűnőségek olykor nevetségesek (pl. Pangloss), mégis derék emberek, akiket üldöznek és kínoznak.
Candide-ot a szerző felülről nézi, s az olvasó előtt gyakran nevetségessé teszi. Kinevetjük naivitása miatt, bár alapjában véve becsüljük jó szívéért. Bátorsága, lovagiassága és a regény végén megmutatkozó bölcsessége megnyeri az olvasót. Candide személyisége abban is emlékeztet a népmesei hősökre, hogy eléggé passzív: sok fejezetben egyszerűen tudomásul veszi a körülötte zajló életet és csodálkozik.
Pangloss alakjában magát Leibnizet gúnyolja ki a szerző. Már a név is találó: görögül „minden nyelvet értő”-nek mondja a tudóst, mert a német filozófus egyik jelentős találmánya a világnyelv felfedezése volt. Voltaire úgy elbánik Leibnizcel, ahogy a sátorponyva Vitéz Lászlója az ördöggel: meggyomrozza, csúffá teszi, kinevetteti, s mindezek után tovább beszélteti arról, hogy ez a világ a lehető világok legjobbika. A női szereplők sorsa és jelleme szinte teljesen azonos. Kunigunda, az öregasszony és Paquette a görög kalandregény tipikus figurái. Mindhárman jó sorsban élnek a történet elején, majd hihetetlen kalandokon, szerelmi viszonyok egész során mennek át, hogy végül a lehető világok legjobbikáról elítélő véleményt formáljanak.
Cacambo jól ismert figura: az olasz-spanyol drámák és regények sokat tapasztalt, hűséges inasa, aki tűzön-vízen át kitart ura mellett. Ilyen inasokat találunk Moliére-nél is.
Martin alakjában Voltaire a világból kiábrándult pesszimistát formálta meg. Rendkívül érdekes Martin viselkedése Procoeurante úr társaságában: ekkor több ízben optimista módon nyilatkozik, hogy az előkelő házigazda ítélete annál súlyosabban essék a latba. Mint említettük, Procoeurante sok tekintetben maga Voltaire lehet: az irodalomról alkotott ítéletek megfelelnek máshol is olvasható megállapításainak.
Voltaire éles társadalomkritikája jelenik meg a szerzetesek, a kereskedők és az irodalom parazitáinak elítélésében. Másfelől Eldorádó lakói derék, tehetséges, önzetlen és főleg nagy tudású emberek, akiknek jellemét az író példaképnek szánja.
A regény szerkezete is a kalandregényre emlékeztet. Voltaire felhasználja és nevetségessé teszi ezt a műfajt; ebben Cervantes eljárását követi, aki a lovagregényt Dón Quijote kalandjainak elbeszélésével teszi csúffá. A kalandregényben a váratlan fordulat uralkodik: a szereplők a legjobb helyzetből váratlanul zuhannak a legszörnyűbb körülmények közé, hogy aztán ismét felemelkedjenek. Ezt bizonyos határig elhiszi, komolyan veszi az olvasó, de olyan mértékben alkalmazva, ahogy Voltaire teszi, a fordulatok sora feltétlenül nevetést kelt a naiv szemlélőben is. Az állandó hullámmozgás szinte ritmust ad a kisregénynek: fel-le, fel-le, ezt kattogják az egyes szerkezeti részek, a regény elemei. A szerkezetnek olyan motívumai is vannak, amelyek a mesei motivációra hasonlítanak. Szinte klisé módjára ismétli Voltaire Paquette történetében az öregasszony élményeit. Hasonló módon ismétlődik meg az autodafé jelenete Kunigunda előadásában stb.
A regény első részében (1-7. fejezet) Candide első kalandsorozatával ismerkedünk meg. A westfáliai kastély ironikus leírása egyrészt Voltaire élményeinek (tartózkodása német földön, vendégeskedése II. Frigyesnél) emlékét őrzi, másrészt az egykori német hercegségek kitűnő szatírája. Pangloss úr „metafizikával vegyes teológiát s az ugyanezzel kapcsolatos cretinológiát” tanít. Az ok és okozat tételét Voltaire gyakorlati érveléssel, ironikus módon cáfolja, és egyszerűen nevetségessé teszi a célszerűség (teológia) filozófiáját. Pangloss és a kis barna, majd Candide és Kunigunda szerelmi jelenete gáláns pikantéria, melyben a másról beszélés (nyomós érv, kísérlet stb.) teremti meg a szellemességet. Ez a filozófiai terminológia itt nagyon helyénvaló: tudományos légkörével, szóhangulatával ebben a helyzetben nevetést kelt. Figyeljük meg például a következő mondat hangulatát: „Thunder-ten Thronkh báró úr ott ment el a spanyolfal mellett, s látva ez okot és okozatot, egyszerre kidobta Candide-ot az ő gyönyörű kastélyából jókorákat rúgva a fenekébe.”
A következő fejezetekben a katonafogdosás és a háború szatírája jelenik meg. A harmadik fejezet első része véres irónia: Voltaire úgy beszél, mintha a háborút szépnek tartaná, mert hiszen itt Pangloss-Lelbniz értelmében kell szólnia. S úgy tudja dicsérni a háború szépségeit, hogy az olvasót jobban felháborítja a szörnyűségek ellen, mintha a szerző szidná a háborút. Ugyanebben a fejezetben a nacionalizmus elítélése után a vallási fanatizmust is kigúnyolja. Egy derék úr „óra hosszat prédikált a felebaráti szeretetről”. De mikor Candide koldulni próbál tőle, ugyancsak megjárja, mert nem tud megfelelni a kérdésre: Vajon a pápa-e az Antikrisztus? Ekkor Candide egy derék emberre akad, aki megszánja őt, de ez anabaptista, „soha meg nem keresztelt ember”.
A negyedik fejezetben kitűnik Pangloss előadásából, hogy a súlyos betegség, amely őt kínozza s el fogja pusztítani, a lehető legjobb világ szerves része. Hiszen mi lenne belőlünk, ha Kolumbusz nem fedezi fel ezt a betegséget? Most nem volna se csokoládénk, se bíborfestékünk.
A hajószerencsétlenség leírása Rabelais-ra emlékezteti az olvasót. Itt arra is alkalmat talál a szerző, hogy a gondviselést erkölcsi vonatkozásban megbírálja. A derék Jacques – utasaink jótevője – szemünk láttára belezuhan a tengerbe. Szerencsétlenségét az okozza, hogy segíteni akar egy gonosz matrózon, aki nem sokkal előbb végigvágott rajta. A derék Candide utána akar ugrani, „de Pangloss, a filozófus megakadályozta e tervében, s ott helyben bebizonyította neki, hogy Lisszabon kikötője egyenesen arra készült, hogy ez az anabaptista ott kényelmesen belefulladhasson”. így válik Pangloss filozófiája a közöny és a gonoszság indoklásává. Az isteni gondviselés pedig eltűri, hogy a matróz megmeneküljön, és fütyörészve fosztogassa az összedőlt lisszaboni házakat.
A hatodik fejezetben Voltaire toleranciájának szellemes megnyilvánulásával találkozunk. A lisszaboni földrengés megakadályozására autodafét kellett rendezni. Ennek leírásával az inkvizíció, a rendőri besúgás, a vallási fanatizmusból eredő emberölés „erkölcsi alapját” semmisíti meg a szerző. Milyen hát a lehető világok legjobbika? Candide az eddigi tapasztalatokat összefoglalva így elmélkedik: „Ha ilyen a legeslegjobb világ, milyenek a többiek? Hisz, ha csak elfenekeltek volna, ebben már a bulgárok is részeltettek; de kedves jó Panglossom! a filozófusok legnagyobbja! azért akasztottak fel, hogy még azt se tudjam, miért? O, kedves jó anabaptistám, a világ legjobb embere, miért kellett megfulladnod a kikötőben? S Kunigunda kisasszony, minden kis-asszonyok gyöngye, miért is jutott arra a sorsra, hogy a hasát is felhasítsák?”
A nyolcadik fejezet szinte betétnek tekinthető: ebben Kunigunda sorsát ismerjük meg. A történet tipikus: a szép lány kalandozása, először lefelé, majd felfelé irányuló pályája. A felfelé ívelő pálya is csak annyit jelent, hogy most vagyonos, illetve hatalmas szeretők tartják el.
A további kalandok (9-10. fejezet) újra csak Candide kritikáját mélyítik el, mert most már Kunigunda története is azt bizonyítja, hogy ez a világ nem minden tekintetben mondható a lehető legjobbnak.
A 11-12. fejezet betét: egy öregasszony története, aki a legmagasabb polcról lezuhant, és a legmélyebb mocsárba süllyedt. Voltaire humorral adja elő az öregasszony történetét. Tulajdonképpen minden részlet szomorú, félelmes vagy komor, mégis nevetünk az egészen, mert nem vesszük komolyan. Bármilyen szánalomra méltó valaki, ha levágják és megeszik a fél fenekét, még-sem sírunk a sorsán. Voltaire szándékosan humorizál, nem mély élményt akar teremteni, hanem derűsen csúfolódik Leibniz tételén.
A 14. fejezettől kezdve Cacambo, a hű inas lesz hősünk kísérője. Mint Beaumarchais Figarója, ő is sokat próbált: „volt már minden, ministráns, sekrestyés, matróz, szerzetes, ügynök, katona és lakáj”. Sokat tapasztalt, ebből levonta a következtetést is: mindig az erősebbnek van igaza.
A következő fejezetekben a jezsuitákat támadja a szerző. A Paraguayban létesített államot bírálja, de módot talál arra is, hogy erkölcsi szempontból megbélyegezze a rendet. Ez különösen jelentős volt ebben az időben, hiszen ekkor erős társadalmi mozgalom indult a jezsuita rend kiűzésére. A 16. fejezetben leírt jelenet, melyben a vadak jezsuitát akarnak zabálni, már előbb megjelenik Voltaire egy levelében* amelyben a párizsi utcán hangzik fel a kiáltás: együnk jezsuitahúst!
Amikor a művelt és műveletlen emberiségből egyaránt kiábrándultak az utasok, elérnek Eldorádóba, a voltaire-i utópiába. Ebben az országban nincsenek papok, de van boldogság s főleg tudomány, mely a boldogság megteremtésének feltétele.
Voltaire jól látta a gyarmati kizsákmányolás embertelenségét. Erről tanúskodik a 19. fejezet egyik jelenete, amely a holland gyarmatosítók kegyetlenségét ábrázolja, s időszerűsége éppenséggel nem évült el. A jelenetből kitűnik, hogy az európai cukor drága áru: a négerek szenvedésének terméke. Ebben a fejezetben ismerkedik meg Candide Martinnel, akit Pangloss ellenfelének, a pesszimista álláspont képviselőjének kell tekintenünk. Martin hosszú elméleti vitát folytat Candide-dal, s vita közben újabb kalandokon mennek át. Ezek a kalandok Martinnek adnak igazat.
Az utasok franciaországi élményei alkalmat adnak a szerzőnek arra, hogy hazája közállapotait leleplezze. Alig érkezik meg Candide a városba, mindjárt észreveszi két orvos s néhány jó barát az ujján ragyogó gyűrűket, s azonnal hozzálátnak a gazdag idegen kifosztásához. Először eret vágnak rajta, majd kártyajátékkal fosztogatják. Candide csodálkozik rajta, hogy nincs szerencséje a játékban, a tapasztalt Martin azonban nem csodálkozik. Nemsokára újabb visszaélésekkel találkozunk: az egykori Franciaország léhűtő és parazita társadalmának minden bűne feltárul előttünk. Természetesen a rendőrség sem kivétel: amikor az ártatlan Candide-ot letartóztatják, szabadságának három gyémántgyűrű lesz az ára.
Voltaire még Angliát sem kíméli, a 23. fejezetben hőseink az angolok „másfajta bolondság”-ával ismerkednek meg..
A 24. fejezet ismét betét: Paquette és fráter Giroflée története. A barát panaszai Rabelais szerzeteseinek szavait juttatják eszünkbe: „Már százszor is kedvem lett volna felgyújtani a kolostort, s kivándorolni Törökországba. Szüleim kényszerítettek rá tizenöt éves koromban, hogy magamra húzzam ezt a gyűlöletes reverendát, csakhogy nagyobb vagyon jusson testvérbátyámnak, vigye el az ördög! A kolostorban féltékenység, viszály és gyűlölet lakozik.
Kategóriák: Irodalom Cimkék: Adta, Arra, Candide Ou L Optimisme, Candide Voltaire, Csak, Ebben, Egy, Ezek, Ferney, Hogy, Isten, Kell, Ki, Kor, Meg, Nagy, Nem, Voltaire, Voltaire Candide
A nagy angol forradalom: I. Károly. – A parlament és a királyi hatalom küzdelmei.
I. Károly. – A parlament és a királyi hatalom küzdelmei.
I. Károlyra atyja, I. Jakab kellemetlen örökséget hagyott hátra.I. Károly határozottan rokonszenvesebb volt, mint atyja, de arról, hogy a királyi hatalom korlátoztassék, hallani sem akart. Híve volt az anglikán egyháznak, természetesen hatalmi szempontokból. Gyakori ingadozásai miatt csakhamar a kétszínűség hírébe jutott.
Terveit tehát csak úgy valósíthatta volna meg, ha a parlament engedékeny lett volna vele szemben. Erről azonban már szó sem lehetett. Mikor trónralépése után megnyitotta a parlamentet, azt a kérdést vetette föl : “Megszavazza-e a parlament a spanyol háború költségeit?””Igen, de csak egy évre!” – volt a válasz. “Én pedig egyszersmindenkorra követelem!” – kiáltotta a király. “A parlament pedig csak egy évre adja meg!” “Akkor feloszlatom a parlamentet!” – fejezte be a király a vitát. Igy kezdődött az uralkodása, ugyanilyen volt a folytatása. a spanyolok ellen folytatott tengeri hadjárat kudarccal végződött s Franciaországban is megnehezteltek rá azért, mert a hugenottákat támogatta.Az 1626-i parlamentben rendkívül izgatott volt a hangulat. Eliot John, a bátor, lovagias devonshirei altengernagy erősen kritizálta a kormány és az udvar eljárását. “Meg nem szavazott vámokat, adókat szedni tilos!” – mondta Eliot. Ugyancsak ő panaszt emelt Buckingham herceg erőszakoskodásai miatt is, mire a parlament a herceg vád alá helyezését határozta el.De I. Károly elébe vágott a dolognak, Eliotot és az ellenzék több vezérét elzáratta s a parlamentet feloszlatta.Anglia külföldi kudarcai mégis arra bírták a királyt, hogy a parlamentet harmadszor is egybehívja. A hangulat most már békülékenyebb volt, sőt I. Károly attól sem idegenkedett, hogy külön hozandó törvényben biztosítani fogja a parlament alkotmányos jogait, de kikötötte, hogy a javaslatot kérelem alakjában intézze hozzá a parlament.
I Károly hajlandó volt arra, hogy a parlament követeléseit teljesítse, arról azonban, hogy sürgős esetekben adót szedethessen s polgárokat letartóztathasson, nem akart lemondani, másrészt azt kívánta, hogy a parlament határozatai se kössék őt minden időre. Végre hosszas tárgyalások, viták után a parlament mindkét háza elfogadta “A jogkérelmet” (Petition of Right) és a király ezt törvényerőre emelte. A tartós béke azonban a király és a parlament között mégsem jött létre. Buckingham herceg továbbra is a király bizalmas embere maradt s arra ösztönözte a királyt, hogy a spanyol befolyás megtörése végett álljon a protestáns ügy élére és támogassa a hugenottákat. A herceg azonban nem valósíthatta meg terveit, mert egy orgyilkos puritán leszúrta. Buckingham halála nem javította meg a helyzetet. A parlament nem volt hajlandó a király újabb adóköveteléseit elismerni, amikor pedig a király az adó és a vámszedőket külön utasításokkal látta el, a parlament a vám és adóhivatalnokok ellen büntető határozatokat hozott. A király válaszul feloszlatta a harmadik parlamentet és most már eltökélt szándéka az volt, hogy parlament nélkül fog kormányozni,noha jól tudta, hogy a nép zöme ellenséges indulattal fogadja minden rendelkezését. Azt hitte I. Károly, hogy idővel megtöri a parlament ellenállását és a parlamenti férfiak hajlandók lesznek magukat a királyi hatalomnak végleg és feltétlenül alávetni. I. Károly most már arra törekedett, hogy jövedelmi forrásokra tegyen szert.
Pénzügyminisztere, Weston portlandi gróf rengeteg államadóssággal küzdött, de néhány évig tartó gondos igazgatás után mégis sikerült neki némileg rendezettebb pénzügyi helyzetet teremtenie. Természetes, hogy a jövedelmek fokozása nem ritkán csak erőszakos adóbehajtás révén volt elérhető. A király és mindenre kész kormánya nem csinált magának lelkiismereti kérdést az eszközök alkalmazásából. I. Károly önkényes uralmát keserűen megsínylették az írek is,akik Wenhoville Tamás, Strafford lord rettenetes szigorúsága alatt nyögtek, bár el kellett ismerni, hogy rendkívül elhanyagolt Irországban rendet teremtett. Akik nem tudták birtokuk jogosságát okmányokkel beigazolni, azok elvesztették mindenüket. Az ír parlament tagjait részint pénzen vásárolta meg, részint bebörtönöztette, de zsarnoki önkényét a rend megteremtése után az írek hazájának javára használta, amennyiben sereget szervezett, a partokat a kalózok ellen megvédelmezte és módot nyújtott az ír háziipar fellendítésére. Hogy az angol közvélemény elítélte I. Károly és kormányának parlamentellenes és abszolutisztikus sáfárkodását, annál érthetőbb volt, mert a puritanizmus hovatovább mind jobban terjedt. Vallási téren I. Károly messze túlszárnyalta, Erzsébet királynő erőszakoskodásait is. Néha kedvezni látszott a katholikusoknak, de csak muló értelemben, mert Laud Vilmos canterburyi érsek tanácsára rettenetes szigorúsággal kezdte üldözni mindazokat, akik nem követték az anglikán egyház tanításait.
A “csillagkamara” és a “főegyházi bizottság” a legsötétebb inkvizíció borzalmait elevenítette föl. Még családi körben is tilos volt a más vallásúak vallásgyakorlata. Pénzbírság, pellengér, orr, fül, kézlevágás napirenden voltak. A canterburyi érsek engedelme nélkül semmiféle könyvet, iratot nem volt szabad forgalomba hozni, a lelkiismereti és szólásszabadság békóba volt verve. I.Károly valláspolitikája óriási elégedetlenséget keltett a skótok között. A király ugyanis, teljesen figyelmen kívül hagyta a skótok erős, szívós kálvinizmusát s egyházi főemberek tanácsára az anglikán vallást a skótokkal is el akarta fogadtatni. Csakhogy a skótok nem engedtek. Követelték, hogy nemzeti zsinatuk döntsön ebben a kérdésben. Amikor pedig a király önkényesen anglikán érzelmű püspököket nevezett ki és erőszakosan elrendelte a térítést, a skótok nyíltan a forradalom terére csaptak át. A nemzeti zsinat a királyi tilalom ellenére összejött és mindazokat, akik a király vallási parancsainak alávetették magukat, kiátkozta. A skótok összetartása, szívóssága oly erős volt, hogy a király nem mert vele szembeszállni s csak legmeghittebb emberei tanácsára szánta el magát a hadjáratra. Ámde erre a parlamenttől sem pénzt, sem katonát nem kapott és hasztalan tűzette ki Yorkban a hadi lándzsát, alig húszezer fegyveres jött össze, de minden kedv és lelkesedés nélkül.
Viszont a skótok kitünő haderőt szerveztek, segítséget kaptak Németalföldről és számos vitéz skót tiszt jött haza német területről, hogy kardját fölajánlja hazájának. A skótok csakhamar elkergették a királyi őrségeket, I. Károly pedig kénytelen volt az előre látható kudarc miatt Berwickben kiegyezni a skótokkal olyképp, hogy az egyházi ügyek rendezését a nemzeti zsinatra bízza s a skót parlamentet is összehívja. Sem a skót zsinat, sem a parlament nem ismerték el a király rendelkezéseit törvényeseknek. Erre a király ismét háborúra szánta el magát, de hogy a törvényességnek legalább a látszatát megmentse,összehívta az angol parlamentet. A parlament azonban Pym János vezérlete alatt megtagadta a kért hadisegélyt, mire a király feloszlatással felelt. Erre a király Strafford lord tanácsára hadba indult a skótok ellen, de ezek Argyle lord is Lesley vezérlete alatt őt megelőzve, már jóval előbb átlépték az angol határt és égve a harci vágytól, keresték a mérkőzést a király seregével. Ámde a király serege oly fegyelmezetlen és kedvetlen volt, hogy I. Károly nem mert csatába bocsátkozni, hanem 1640 őszén fegyverszünetet kötött a skótokkal.
Kategóriák: Történelem Cimkék: Adja, Angol, Arra, Azt, Buckingham, Egy, Ellen, Lett, Meg, Mint, Mondta, Nagy, Nem, Parlament, Pedig, Sem, Tilos, Udvar, Volna
Alap Természettudomány
TERMÉSZETTUDOMÁNYI KÉPZÉSI TERÜLET
alapképzés
Választható érettségi vizsgatárgyak: biológia vagy fizika vagy földrajz vagy informatika vagy kémia vagy matematika vagy természettudomány vagy egy szakmai előkészítő tárgy.
A képzési területen választható szakmai előkészítő vizsgatárgyak: elektronikai alapismeretek, informatikai alapismeretek, gépészeti alapismeretek, élelmiszer-ipari alapismeretek, közgazdasági alapismeretek, vegyipari alapismeretek, környezetvédelmi-vízgazdálkodási alapismeretek.
Két érettségi vizsgatárgyat kell választani a jelentkezőnek
Biológia
A képzés célja olyan biológusok képzése, akik természettudományos, matematikai, kémiai, fizikai és informatikai alapismeretek birtokában képesek a biológia legfontosabb összefüggéseinek elemzésére, új biológiai ismeretek megszerzésére. Ismerik tudományterületük legfontosabb kutatási módszereit, gyakorlati és laboratóriumi jártasságuk alapján alkalmasak alapvető kutatási feladatok megtervezésére, megoldására és értékelésére.
Érettségi vizsgatárgyak: az általános követelmények szerint.
Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar
Eötvös Lóránd Tudományegyetem Természettudományi Kar
Nyugat-magyarországi Egyetem Természettudományi és Műszaki Kar
Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Kar
Szegedi Tudományegyetem Természettudományi és Informatikai Kar
Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Kar
Eszterházy Károly Főiskola Természettudományi Főiskolai Kar
Nyíregyházi Főiskola Természettudományi Kar
Fizika
A képzés célja fizikusok képzése, akik korszerű természettudományos szemléletmódjuk képessé teszi őket arra, hogy a műszaki és gazdasági életben, valamint az államigazgatásban irányító, szervező részfeladatokat lássanak el.
Érettségi vizsgatárgyak: az általános követelmények szerint.
Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Természettudományi Kar
Debreceni Egyetem Természettudományi Kar
Eötvös Lóránd Tudományegyetem Természettudományi Kar
Nyugat-magyarországi Egyetem Természettudományi és Műszaki Kar
Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Kar
Szegedi Tudományegyetem Természettudományi és Informatikai Kar
Nyíregyházi Főiskola Természettudományi Kar
Földrajz
Olyan szakemberek képzése, akik korszerű természet- és társadalomtudományos szemléletmódjuk, valamint idegen nyelvtudásuk birtokában képesek a szakterületükön önálló ismeretszerzésre. Elsajátítják a természeti, társadalmi-gazdasági és települési környezet megértéséhez szükséges elméleti és módszertani alapokat, ismereteket szereznek a környezet működéséről, a természeti és társadalmi-gazdasági környezetről.
Érettségi vizsgatárgyak: az általános követelmények szerint, és a történelem is választható.
Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar
Eötvös Lóránd Tudományegyetem Természettudományi Kar
Miskolci Egyetem Műszaki Földtudományi Kar
Nyugat-magyarországi Egyetem Természettudományi és Műszaki Kar
Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Kar
Szegedi Tudományegyetem Természettudományi és Informatikai Kar
Eszterházy Károly Főiskola Természettudományi Főiskolai Kar
Nyíregyházi Főiskola Természettudományi Főiskolai Kar
Földtudomány
A föld- és földrajztudományi képzési ághoz tartozó földtudomány alapszak a hagyományos képzési rendszer geofizikus, geológus, meteorológus és térképész szakjainak ismeretanyagán alapszik. Az alapszak végzettjei földtudományi kutatói szakképzettséget szereznek. A képzés során a hallgatók alkalmassá válnak ipari és kommunális létesítmények tervezéséhez, biztonsági elemzéséhez szükséges hatástanulmányok elkészítésére, kutatási projektek megszervezésére, laboratóriumi és terepi mérések végzésére és az eredmények térképi ábrázolására.
Érettségi vizsgatárgyak: az általános követelmények szerint.
Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar
Eötvös Lóránd Tudományegyetem Természettudományi Kar
Szegedi Tudományegyetem Természettudományi és Informatikai Kar
Kémia
Elméleti és gyakorlati kémiai ismeretekkel, a rokon tudományokban (pl. matematika, fizika, informatika, környezettudomány) megfelelő alapismeretekkel rendelkező vegyészek képzése, akik felkészültek elsősorban gyakorlati problémák és feladatok felismerését illetve megoldását
Érettségi vizsgatárgyak: az általános követelmények szerint.
Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar
Eötvös Lóránd Tudományegyetem Természettudományi Kar
Nyugat-magyarországi Egyetem Természettudományi és Műszaki Kar
Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Kar
Szegedi Tudományegyetem Természettudományi és Informatikai Kar
Eszterházy Károly Főiskola Természettudományi Főiskolai Kar
Nyíregyházi Főiskola Természettudományi Főiskolai Kar
Környezettan
A szak célja olyan szakemberek képzése, akik a környezetünk állapotát meghatározó természetes folyamatokat megértik és ismerik, és az emberi tevékenység által okozott változásokat mérni, hatásait elemezni tudják.
Érettségi vizsgatárgyak: az általános követelmények szerint.
Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar
Eötvös Lóránd Tudományegyetem Természettudományi Kar
Nyugat-magyarországi Egyetem Erdőmérnöki Kar
Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Kar
Szegedi Tudományegyetem Természettudományi és Informatikai Kar
Eszterházy Károly Főiskola Természettudományi Főiskolai Kar
Nyíregyházi Főiskola Természettudományi Főiskolai Kar
Kategóriák: Alapképzés Cimkék: Arra, Egyetem, Kell, Matematika, Szegedi TudomáNyegyetem, Vagy
Alap Művészetközvetítés
MŰVÉSZET KÖZVETÍTÉSI KÉPZÉSI TERÜLET
alapképzés
Vizsgatárgyak: gyakorlati.
Elektronikus ábrázolás
Az elektronikus ábrázolás alapszakot végzettek ismerik az elektronikus ábrázolás területén megfelelő elméleti és gyakorlati felkészültséggel rendelkeznek. Ismerik az elektronikus képalakítás gyakorlatát, a digitális képnyelv, a technikai kép, a tervezőgrafika, valamint a vizuális kommunikáció különböző területeit.
Kaposvári Egyetem Művészeti Főiskolai Kar
Eszterházy Károly Főiskola Bölcsészettudományi Főiskolai Kar
Előadóművészet
Az előadóművészet alapképzési szakot választók bachelor végzettséget szereznek, az oklevélben szereplő előadóművész szakképzettségük pontos megnevezése pedig az általuk választott hangszer szerint alakul. Az alapszakot elvégzett előadóművészeket egyrészt zene- és énekkarok, zenekarok, kamaraegyüttesek várják, másrészt felkészültek arra is, hogy a zenei élet különböző intézményeiben aktív kulturális szerepet vállaljanak, például zenei szervezési, szerkesztési feladatok ellátásán keresztül. Előadóművészként a végzettek bekapcsolódhatnak a hangversenyéletbe, felléphetnek szólistaként, kísérőként, szólamvezetőként. A zenei előadóművészi munka megköveteli a professzionális zenész szakmai műveltségéhez szükséges alapvető elméleti és történeti zenei ismereteket, a kiművelt hangszeres/vokális technikai tudást, valamint az alapvető stílusismeretet.
Debreceni Egyetem Zeneművészeti Kar
Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem
Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Intézet
Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kar
Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Kar
Széchenyi István Varga Tibor Zeneművészeti Intézet
Ének-zene
Az ének-zene alapszak esztétikai, zenetörténeti, szolfézs- és zeneelméleti ismeretekkel, énekes és hangszeres készségek kialakításával általános zenei képzettséget ad.
Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar
Nyugat-magyarországi Egyetem Művészeti-, Nevelés- és Sporttudományi Kar
Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kar
Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar
Eszterházy Károly Főiskola Bölcsészettudományi Főiskolai Kar
Nyíregyházi Főiskola Bölcsészettudományi és Művészeti Főiskolai Kar
Képi ábrázolás
A képi ábrázolást elvégzettek átfogó elméleti és gyakorlati ismeretekkel rendelkeznek a tradicionális, valamint a kortárs képalakítás és képalkotás terén. A végzettek szemléletmódja biztos alapokat nyújt a vizuális világban való tájékozódáshoz, beleértve a képalakítás hétköznapi és művészeti megnyilvánulásait is. Alkalmasak a vizuális nyelvben rejlő kifejezési lehetőségek tanulmányozására, és azok autonóm módon történő felhasználására. Választható szakirányok: festészet és képgrafika.
Kaposvári Egyetem Művészeti Főiskolai Kar
Nyugat-magyarországi Egyetem Művészeti, Nevelés- és Sporttudományi Kar
Szegedi Egyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar
Eszterházy Károly Főiskola Bölcsészettudományi Főiskolai Kar
Nyíregyházi Főiskola Bölcsészettudományi és Művészeti Főiskolai Kar
Kézműves
A kézművesek alkalmasak a kézművesség – és azon belül különböző szakirányok – területén megszerzett elméleti és gyakorlati ismereteik kreatív alkalmazására.
Nyugat-magyarországi Egyetem Művészeti, Nevelés- és Sporttudományi Kar
Koreográfus
A koreográfusok képesek eredeti és személyes hangvételű táncművészeti alkotások megtervezésére és gyakorlati megvalósítására, alkotói elképzeléseik személyes megértetésére és elfogadtatására, valamint az előadóművészekkel való kreatív együttműködésre. Megszerzett technikai és elméleti ismereteik birtokában képesek a magyar táncművészeti kultúrában aktív szerep betöltésére az intézményekhez kötődő, illetve a független művészeti életben, valamint a magyar táncművészet értékeinek nemzetközi fórumokon történő reprezentálására is.
Mozgóképkultúra és médiaismeret
Az alapszak olyan szakembereket képez, akik elméleti ismereteik birtokában képesek tájékozódni a tömegmédiumok fejlődésének folyamataiban, ismerik a mediális közlés sajátosságait és képesek a mediális közlésmódot használó szövegek értelmezésére. A végzettek alkalmasak a mozgóképes, illetve multimédiás szövegek előállításával kapcsolatos gyakorlati feladatok ellátására.
Kaposvári Egyetem Művészeti Főiskolai Kar
Eszterházy Károly Főiskola Tanárképzési és Tudástechnológiai Kar
Plasztikai ábrázolás
Az alapszakot elvégzettek képesek a plasztikai ábrázolás inter- és multidiszciplináris gyakorlati művelésére, ismereteik alkotó szellemű alkalmazására. Eredeti módon használnak fel különböző anyagokat és tárják fel a bennük rejlő téralkotási, térszervezési és plasztikai kifejezési lehetőségeket. Képesek mélyebb összefüggések feltárására a forma, az anyag, a tömeg és a tér kapcsolatáról.
Kaposvári Egyetem Művészeti Főiskolai Kar
Eszterházy Károly Főiskola Bölcsészettudományi Kar
Nyíregyházi Főiskola Bölcsészettudományi és Művészeti Főiskolai Kar
Televíziós műsorkészítő
A képzés célja olyan televíziós szakemberek képzése, akik műsorvezetői, riporteri, publicisztikai, rendezői, operatőri ismereteik és fejlett kommunikációs képességeik, valamint a mozgóképek kifejező eszközeinek ismerete birtokában felkészültek televíziós műfajokban műsorok önálló készítésére. Cél továbbá, hogy az alkotás valamennyi részegységében kompetens szakemberként hiteles képernyős személyiséggé váljanak.
Színház- és Filmművészeti Egyetem
Kategóriák: Alapképzés Cimkék: Arra, Bachelor, Debreceni Egyetem, Munka, Szegedi TudomáNyegyetem, Varga