Projektmunka: Rendszerváltás – Összegzés
Projektmunka: Rendszerváltás – Összegzés
Véleményem szerint a rendszerváltás egy olyan folyamat eredménye volt, mely szükségszerűen tetőzött a 80-as évek végére. Az 1980-as évek politikájának lényege a társadalmi béke minden áron való megteremtése, amelynek eszköze a második gazdaság volt. A magyar társadalom a második gazdaságot a 80-as évek első harmadáig életszínvonala növekedése érdekében működtette, amely esélyt jelentett a nyugati életmód átvételére. Az egy párti politikai rendszert egy demokratikus többpárti parlamenti rendszer váltotta fel, létrejöttek a demokratikus politizálás intézményei és jogi keretei. A társadalmunkban végbemenő gazdasági illetve tulajdonosi változások közepette persze nem csak nyertesei és „nem nyertesei”, hanem kifejezetten kényszerű vesztesei is vannak a folyamatnak. Az ilyen vesztesek közé számíthatók a munkanélküliek, a munkanélküliségtől rettegők, mindazok ellenére, hogy intézményeket és törvényeket hoztak létre, hogy a nehéz helyzetből kilábaljanak.
A rendszerváltás hatására a leglényegesebb változás a gazdaságban a vállalati szerkezetekkel kapcsolatban zajlott le. Ez nem csak a gazdasági egységek számának igen jelentős növekedésében fejeződik ki, hanem ezzel párhuzamosan jelentősen megnőtt a magángazdaságban foglalkoztatottak aránya is. Napjainkban már az aktív keresők jelentős része a szélesen értelmezett magánszférában dolgozik. A rendszerváltással párhuzamosan jelentősen megnőtt a vállalkozó kedv is.(A későbbiekben a kisvállalkozások egy része csődbe ment.) Figyelmeztető jel azonban, hogy a korábbi biztos munkahelyek bizonytalanná válásával jelentősen megnőtt az államilag garantált teljes foglalkoztatottság iránti nosztalgia. A hierarchikus mozgásokban a nyertesek és vesztesek száma egyaránt kicsi és nagyjából kiegyenlíti egymást. A munkanélküliség réme sokakat fenyeget, de eddig csak keveseket ért el. A fő nyertesek azok – s ilyenek viszonylag sokan vannak –, akik a rendszerváltás kapcsán a vállalkozói szféra felé tudtak és mertek elmozdulni. Az állam a rendszerváltás veszteseit különböző törvényekkel, rendeletekkel központi költségvetésben meghatározott pénzösszegekkel próbálja időlegesen segíteni, a munka világába visszaintegrálni több-kevesebb sikerrel. Feltehetjük a kérdést milyen ez a szociális háló. Mennyire oldja meg a hátrányos helyzetűek problémáit. Legfontosabb feladatként kell kitűzni a munkahelyek megteremtését az embereket nem segélyezni kell az embereket meg kell tanítani, halászni.
20 év távlatából visszatekintve, részben a történet részleteinek elhalványulása miatt, könnyen felejthetővé válnak azok a körülmények, amelyek éppen azt lennének hivatva felidézni az utókor emlékezete számára, hogy nem az egyértelmű szükségszerűség uralta a rendszerváltás mára szinte egyenes vonalúnak látszó menetét, hanem esetlegességekben, szubjektivizmusban, véletlenszerűségekben öltött alakot a kelet-európai átalakulás tendenciájának ránk eső része. A Magyarország az eladósodottság és szegénysége okán kiszolgáltatottabb volt a nem nemzetközi gazdasági szervezeteknek. Politikailag igazolnia kellett, hogy valóban leveti kommunista múltját. A civil társadalom, amelynek politikai szerepét az előző rendszer tiltotta és megsemmisítette még alig tért magához. A szociálpolitikai rendszerek, elevenen voltak jó színvonalúak, de a rendszerváltás után annyira leromlottak, hogy olykor már szinte érdemtelennek látszanak a polgárok. A szociálpolitika rendszerváltás utáni reformjának szükségessége épp oly evidens volt, mint politikáé és a gazdaságé. A szociálpolitikának a demokrácia szabályai szerint együtt kell működnie a piaccal olykor kiegészítve, olykor helyettesítve, olykor korlátozva azt.
A rendszerváltást követően megnövekedett szociális problémák kezelésére tett intézkedések csak részben képesek a megnövekedett szociális problémákat kezelni. Segélyezéssel nem lehet pótolni az elveszített munkahelyeket.
Tiak
Kategóriák: Társadalomismeret Cimkék:
Projektmunka: Rendszerváltás – Riport 4.
Rendszerváltás: Riport 4.
52éves XY városban élő, diplomás, kétgyermekes családanyát kérdezek életéről, tanulmányiról, a rendszerváltással összefüggő változásokról.
- Milyen volt a rendszerváltás előtt az élete?
- Fiatal koromban három OKJ-s egészségügyi végzettséget szereztem, majd gépírást tanultam. Miskolcon dolgoztam. Házasságkötésünk körül már gondoltam a jövőre és igyekeztem elhelyezkedni Szerencsen. Néhány évig asszisztensként dolgoztam, majd egy kínálkozó lehetőséget megragadva 1983 októberében pici gyermek (7 hónapos) mellett elhelyezkedtem a Járási Hivatalba járási vezető-szervező szociális gondozónőként. Ez a munkakör folyamatos tanulást igényelt. Első perctől szerettem ezt a munkát a XYi Járás településein végeztem feladatomat az alapellátás területén a szociális intézmények szakmai felügyeletét.
- Szakmai életútja ezen túl folyamatosan ívelt felfelé?
- 1984 vége 1985 eleje már biztosan tudtuk, hogy a Járási Hivatalok megszűnnek. Ez nem kis izgalmat jelentett az ott dolgozók számára, mivel nem tudtuk, hogy kinek hol lesz az elkövetkezendő időben munkája. A Járási Hivatalok 1985-ben megszűntek.
- Miért szűntek meg?
- Lehetett érezni, hogy az államháztartás gondban van. Ennek a régi hivatali rendszernek a megszűnése takarékossági okokra vezethető vissza. Bizonyos munkaköröket megszűntettek, vagy áthelyeztek a Községi Tanács feladatkörébe.
- Lett-e munkája a hivatal megszűnését követően?
- Igen, mert az a döntés született, hogy az én munkakörömre hosszú távon szükség van, mivel nem megoldott az alapellátás intézményeinek szakmai felügyelete, így 1985 májusától áthelyeztek a XY Községi Tanácsra a munkaköröm megváltoztatása nélkül.
Állandóan tanulnom kellett, hogy fennmaradjak, mivel a szociális intézményrendszer s a jogszabályok változása is folyamatos volt. Különböző képzésekre, továbbképzésekre, konferenciákra jártam az
ország minden területén. Életemben a változások folyamatosak voltak, egyik kinevezés a másikat követte – Gondozási Központvezető lettem a volt járási intézmények felügyeletével. Ezt követően szükségessé vált XYen és a vonzáskörzetében lévő időskorú lakosság arányaiban való megnövekedése miatt egy bentlakásos intézmény létrehozása. Erre nagyon alkalmas helynek bizonyult a Szerencsi Laktanya megszűnése. A laktanya megszűnését követően üresen maradt épületek hasznosítása. A város vezetése kialakított egy 220 ágyas szociális intézményt az idősek, betegek részére, akiket hozzátartozóik nem tudnak ellátni munkaviszonyuk miatt. Ezt az intézményt gazdasági szempontból integrálták a rendelőintézettel és a gondozási központtal.
- Mit jelentett ön számára ez a változás?
- A változás az én életembe, azt jelentette, hogy kineveztek az ESZEI Idősek Otthona Intézet vezető főnővéri munkakörbe. A korábbi felügyeleti rendszer megmaradásával. A munkába és a folyamatos tanulásba beletemetkezve szinte el is felejtettem, hogy én még egy gyermeket akartam szülni. Az idő és 8 éves lányunk is döntés elé állított. Nagyon szerettem a munkámat, de úgy döntöttünk, ha még lesz lehetőségem szülök egy gyermeket. A jóisten megadta és 1992-ben fiúgyermeket szültem. Biztos voltam benne, hogy a három év GYES alatt nem ülhetek tétlenül. További képzési lehetőség után kutattam. Pályázat útján bejutottam egy újabb képzésre, ekkor egy éves volt a kisfiúnk. Nem is feladat elé állított ez a képzés, mert folyamatos elfoglaltságot igényelt. Előadásokra, gyakorlati helyekre-tréningekre jártam vizsgákra készültem. A kisgyermek felügyeletét is meg kellett oldani. Az újabb oklevél megszerzését követően tudtam, hogy nincs megállás. Jelentkeztem főiskolára ahova magas pontszámmal bejutottam. Ekkor már lejárt a GYES és dolgoztam. Óvodás gyermek, pályaválasztás előtt álló 14 éves lány és egy főiskolás dolgozó anya. Nem kis feladat elé néztem, de a jóisten segítségével megoldottuk ezeket a feladatokat és 2000 júniusában a Debreceni Egyetemre diplomaosztásra ment a családunk.
- Mit jelentett ön számára a diploma megszerzése?
- A diploma megszerzése körül újabb lehetőségek nyíltak számomra, amit folyamatosan ki is használtam. A kínálkozó lehetőségek további képzésekre sarkalltak, így állami igazgatási alap majd szakvizsgát tettem és most XY Város Önkormányzatánál dolgozom a Közigazgatási Osztályon – szociális igazgatásban – vezető főtanácsosként.
- Életének elmúlt idejére visszatekintve milyen következtetéseket von le?
- Visszatekintve életutamra és a rendszerváltás körüli időszakra semmit nem tettem hiába és talpon maradtam, de ehhez szükséges volt figyelni, meglátni és kihasználni a kínálkozó lehetőségeket. Hála Istennek a nehézségek ellenére mindig tudtam merre kell menni mit és hol kell tovább tanulni. A rendszerváltás számomra és családom számára úgymond szinte ’’észrevétlenül” zajlott mivel nem éltünk át munkanélküli periódusokat.
Tapasztalatom, hogy az emberek/ügyfelek nagy része nem ilyen tudatos, nem rendelkezik ilyen kitartással és nem mer ennyi mindent fölvállalni, de ennek az a következménye, hogy nem ő szabja meg élete útját, hanem a társadalomban zajló változások közepette sodródik és így sokan a társadalom perifériájára kerülnek.
Tiak
Kategóriák: Társadalomismeret Cimkék:
Projektmunka: Rendszerváltás – Riport 3.
Rendszerváltás: Riport 3.
40 éves, XY-n élő, kétgyermekes, jelenleg közfoglalkoztatottként dolgozó
- Milyen volt az élete a rendszerváltás előtt?
- Ahogy elvégeztem iskolai tanulmányaimat azonnal elhelyezkedtem. Erdőbényén dolgoztam a mezőgazdasági szakszövetkezetnél. 1985-ben férjhez mentem. Ezt követően XYon iskolatitkárként dolgoztam majd egy vállalkozó foglalkoztatott gépírónőként. 1988-ban és 1989-ben gyermekeket szültem, majd a GYES lejártát követően a vállalkozó nem vett vissza munkakörömbe mivel ezt a feladatot családban oldotta meg. Ezután amerre csak jártam mindenütt munkát kerestem (iskolák, óvodák, gyárak stb.). Mivel sehol nem jártam sikerrel így elmentem a munkaügyi központba ahol regisztráltak és tanfolyamot ajánlottak. A tanfolyamot nem tudtam elfogadni mivel gyermekeim picik voltak és szülői segítségre nem számíthattam. Több évig semmilyen lehetőségem nem volt a jövedelempótló támogatáson kívül, amelynek összege úgy emlékszem 6500Ft / hó volt.
- Próbált-e kapcsolatai útján elhelyezkedni?
- Igen. 1997-ben egy ismerős segítségével egy tojásboltban elhelyezkedtem ez a munkaviszonyom 4 évig tartott. Ezt követően felajánlottak részemre Miskolcon egy 4 órás állást, amit gyermekem tartós betegsége miatt nem tudtam elvállalni. Ismét a munkaügyi központba kényszerültem. Regisztráltak és járadékot állapítottak meg részemre. Elhatároztam, hogy bármilyen munkát elvállalok így a Városüzemeltető Kht.-nál a kertészetben sikerült közcélú munkásként elhelyezkedni.
- Nem próbált kitörni innen?
- Igen próbáltam és kezdetben azt hittem, hogy sikerül is, mivel jelentkeztem az újonnan felépült üzletláncba. Ide fel is vettek és olyan ígéretet kaptam, hogy pénztárosként fogok dolgozni. A pénztárban nagyon szigorú feltételekkel lehetett dolgozni és nagyon hamar megváltoztatták munkakörömet és takarítóként foglalkoztattak éjszakába nyúlóan. Azt tapasztaltam, hogy a multi cégek kihasználják a munkanélküliséget és az embereket nem veszik emberszámba. Ismét munkanélküli lettem.
- Ezután mit csinált?
- Ezután ismét elmentem a munkaügyi központba, majd a polgármesteri hivatalba, ahol aktív korúak ellátását állapították meg részemre. Jelenleg a polgármesteri hivatalban adminisztratív munkakörben dolgozom.
- Hogyan értékeli a rendszerváltást követő időszakot?
- A rendszerváltás meghatározó volt életemben, mivel a GYES lejártát követően munkalehetőségem nem maradt. Munkaügyi központba, állásinterjúk jártam/ járok és annak ellenére, hogy most dolgozom a létbizonytalanság ma is fennáll, hisz munkaszerződésem csak néhány hónapra szól.
Tiak
Kategóriák: Társadalomismeret Cimkék:
Projektmunka: Rendszerváltás – Riport 2.
Rendszerváltás: Riport 2.
58éves, Szerencsen élő, egy gyermekes, biztonsági őrként dolgozó családapa
- Hol dolgozott a rendszerváltás előtt?
- Varrodában dolgoztam Mezőzomboron. 1990-ben a szerencsi Ergonet varroda vezetői állását hirdették meg pályázat útján. Az állás én nyertem meg és ezután kb. 5évig működött a varroda majd felszámolásra került, az ott dolgozók munkaviszonya megszűnt.
- A munkaviszony megszűnése hogyan változtatta meg az életét?
- A munkaviszony megszűnését követően egyéni vállalkozó lettem. Hat évig dolgoztam szabóként. A kezdeti években jól működött a vállalkozás, ezután sorra nyíltak meg a kínai kis és nagyüzletek, különböző turkálók kilós boltok, ahol az emberek olcsón hozzájutottak mindenféle ruha neműhöz, így már nem érte meg varratni. Nem termeltem annyit, hogy a járulékok megfizetését követően családomat el tudjam tartani, ezért a vállalkozást meg kellett szüntetni.
- Hol próbálkozott ezután munkát keresni?
- Sok munkahelyet felkerestem és végre Miskolcon sikerült elhelyezkedni egy varrodában részlegvezetőként. Itt 1 évig dolgoztam, de a bejárást nem fizették így sem autóval sem vonattal nem érte meg bejárni. Megpróbáltam Szerencsen elhelyezkedni, 1 évig dolgoztam biztonsági őrként a Szivárvány építőipari szakcsoportnál, majd 2 évig az állami gazdaságban szintén biztonsági őrként. Munkaviszonyom megszűnését követően nem volt más választásom, mint hogy felkeressem a munkaügyi központot.
- Milyen lehetőséget biztosított a munkaügyi központ?
- Regisztráltak és munkanélküli ellátást állapítottak meg részemre. Ezt követően jutott tudomásomra, hogy a polgármesteri hivatalnak van egy nyertes pályázata, ahol 50 embert tudnak foglalkoztatni és képezni. Úgy gondoltam, hogy megpróbálom ezt a lehetőséget és jelentkeztem a projektbe. Az állás interjúk és a tesztek kitöltése után bejutottam és így másfél évig a (Segítő Kéz) projektben dolgozhattam.
- És mi volt a projekt után?
- A projekt lezárulását követően ismét munkanélküli lettem. Elmentem a munkaügyi központba és munkanélküli ellátást állapítottak meg részemre. Ezt követően egy rövidideig biztonsági őrként dolgoztam, majd közcélú illetve közhasznú munkakörben biztonsági őrként dolgozom jelenleg is.
- Hogyan értékeli a rendszerváltás előtti és utáni időszakot?
- A rendszerváltásig egy munkahelyem volt, ami biztonságérzetet jelentett számomra. Fő állású munkám mellett a cégen belül GMK-ban lehetett dolgozni, ami külön bérezéssel járt ez nagyon jó kereset
kiegészítés volt. E mellett szőlőt műveltünk. Ez is minden évben nagyobb összeget hozott a konyhára. 2-3%-os kamatra lehetett felvenni kölcsönt, amit biztosan tudtam törleszteni, így építkeztünk. Az én életkörülményem akkor biztos volt. Jól tudtam gazdálkodni az anyagiakkal, tudtam félre tenni, el tudtunk menni nyaralni, sőt autót is tudtam vásárolni és mertem három gyermek felnevelését tervezni.
- A rendszerváltás óta milyen terveket tudott megvalósítani?
- Egy gyermekünk született a három tervezettből. A gyermek kiskora nem jelentett problémát. Mindig kiválóan tanult. Jelenleg egyetemre jár, nappali tagozatról átjelentkezett levelező tagozatra így a 170.000 Ft / félév tandíjat meg tudjuk fizetni.
- Mi a véleménye Kádár Jánosról?
- Kádár Jánost, mint embert, mint vezetőt tiszteltem. Nem csinált maga körül kultuszt.
- Hogyan értékeli a rendszerváltás utáni időszakot?
- Életemben meghatározó volt a rendszerváltás a biztos talajt kihúzták alólam.
Tiak
Kategóriák: Társadalomismeret Cimkék:
Projektmunka: Rendszerváltás – Riport 1.
Rendszerváltás: Riport 1.
B. L.-né, 79 éves XY városban élő, nyugdíjas, kétgyermekes anya, 4 unoka boldog nagymamája. Aktív korában kisiparosként dolgozó hölgyet kérdezek életéről, tanulmányiról, munkásságáról, a rendszerváltással összefüggő változásokról.
- Milyen volt a rendszerváltás előtt?
- A férjem mindig is azt mondta, hogy olyan világ nem volt és nem is lesz, mint Kádár idejében volt. Kisiparosként semmilyen problémám nem volt a rendszerrel és az volt a jó, hogy mindenkinek volt munkája és azt büntették, aki nem dolgozott. A háború után az országot felépítették szépen, az óta Magyarországon annyi ház nem épült, mint akkor.
- Mi volt a foglalkozása?
- Fényképész voltam világ életemben, Miskolcon folytattam tanulmányaimat. Férjem már előttem elvégezte a fényképész szakot én csak utána végeztem el. 1993-ban abba kellett hagynom a fényképészetet, mivel 1991-ben a férjem meghalt és özvegyi jogon csak 2 éven át folytathattam a vállalkozást. Ki kellett volna váltanom az ipari engedélyt, mert a férjem jogán volt és az nagyon drága volt abba az időbe. A lányomék lebeszéltek erről, mert egyedül maradtam.
- Mit gondol Kádár Jánosról?
- Nagyon jó ember volt, a nép elkötelezettje, szerette a gyerekeket, minket sose bántottak a kommunisták.
- Tudott-e az államadósságról?
- Nem nagyon politizáltam.
- Volt-e hibája a rendszernek?
- Annyiba nem volt jó a rendszer, hogy Kádár János nem volt vallásos ember és a rendszer se támogatta a vallást, mert mi istenfélő nevelést kaptunk és ez hiányzott belőle.
- Gyermekei életét hogyan befolyásolta a rendszerváltás?
- Mindkét lányomnak viszonylag könnyű sorsa volt. Az egyik lányom a rendszerváltás előtt befejezte tanulmányait. A másik a rendszerváltás idején tanult. Az idősebbik lányomnak folyamatosan volt munkája. A fiatalabbik lányom diplomaosztás után két hét múlva sikeresen elhelyezkedett. Szóval minden a legnagyobb rendben ment.
- Főiskolára/ Egyetemre nehéz volt bejutni?
- Főiskolára nem volt nehéz bejutni. Mindkét lányomat felvették egyből.
- Milyenek voltak a rendszerváltás előtti bérek?
- A férfiak többet kerestek, mint a nők, a bérek hasonlóak voltak nem voltak olyan nagy szakadékok, mint most.
- Az átlagembernek mennyi szabadideje volt?
- Az embereknek több szabadidejük volt, de sok embert lekötött a föld. Sokkal jobb volt a társasági élet.
Tiak
Kategóriák: Társadalomismeret Cimkék:
Projektmunka: A rendszerváltás következményei 2.
„A magyar lakosság a 20 évvel ezelőtti rendszerváltást elsősorban politikai eseménynek látja: a kommunista diktatúrából a demokráciába való átmenetnek.”( Hack-Handa József, Szonda Ipsos) Azok viszont, akik az életszínvonal emelkedését várták, nagyot csalódtak – áll a Szonda Ipsos FN.hu számára készített elemzésében. Az 1989-ben már felnőtt lakosság héttizede elégedetlen a rendszerváltás eredményével: 26 százalék kifejezetten csalódott. Ezzel szemben csupán hat százalék állította, hogy elvárásai nagyjából teljesültek, és kevesebb, mint egyszázaléknyi válaszadó állította, hogy az elvárásait felülmúlta a valóság. A lakosság legnagyobb csoportja, egyharmada számára a rendszerváltás lényege elsősorban a diktatúrából a demokráciába való átmenet volt. 20-20 százalék szerint viszont a fogalomnak elsősorban gazdasági jelentése van, a szocializmusból a kapitalizmusba való átmenetre, illetve az életszínvonal nyugati normákhoz való közelítésére utal. Az elitcserét csak fele ennyien tartják a rendszerváltások lényegének, és még kevesebben gondolják, hogy elsősorban a korábban felelős pozícióban lévők elszámoltatásában rejlik egy XX. század végi kelet-európai rendszerváltás értelme.
Az, hogy ki hogyan értékeli az 1989-es rendszerváltás eredményét, nagyban függ attól, hogy mit tart a XX. század végi kelet-európai rendszerváltások lényegének. Akik szerint a rendszerváltás legfontosabb momentuma a szocializmusból a kapitalizmusba való átmenet, elégedettek lehetnek, hiszen közel hattizedük szerint ez már megtörtént, és további háromtizedük szerint is meg fog valósulni. Ha az elmúlt 20 évet tekintve nem is, de hosszabb távon sikeres a rendszerváltás azok véleménye szerint is, akik a demokratikus politikai berendezkedés kialakulásával azonosították: bő négytizedük szerint ez a folyamat már le is zárult, és gyakorlatilag ugyanennyien várják azt is, hogy a jövőben befejeződik.
Ezzel szemben azok, akik a nyugati életszínvonal megközelítését várták a rendszerváltástól, rendkívül csalódottak: többségük szerint ez a cél az elmúlt 20 évben nem valósult meg, és nem is fog.
De csaknem ilyen frusztráltak azok is, akik elsősorban a régi rend bűneiért felelősök elszámoltatását várták a rendszerváltástól – igaz, ők lényegesen kevesebben vannak, mint az életszínvonal-növekedést várók.
Tiak
Kategóriák: Társadalomismeret Cimkék:
Projektmunka: A rendszerváltás következményei 1.
A rendszerváltás következményei
A rendszerváltás után egy új jelenség figyelhető meg a munkaerő-piaci helyzetben: “a pályakezdők munkanélkülisége”. Ma már nem igaz, hogy ha valaki fiatal, erős, képzett, akkor biztosan munkát is kap. Egyáltalán nem biztos. Mindez ugyanis kevés. Egyre nagyobb hangsúly helyeződik a családi háttérre, arra, hogy a család milyen plusz lehetőségeket képes biztosítani csemetéi számára. A rendszerváltozás nyertes fiataljai képesek voltak alkalmazkodni a piacgazdaság által támasztott új kihívásokhoz. Ám mielőtt túlzott dicséretbe esnénk, hogy milyen ügyesek is ezek a mai fiatalok, fontos megjegyezni, hogy az eredményeik nagyrészt a szüleik (és nagyszüleik) generációja által felhalmozott tudás és anyagi javak, valamint a saját tudásuk és munkájuk összességéből adódnak.
“A vesztes életpályamodell a társadalom alsó rétegeiből származó fiatalokra jellemző tulajdonság. A vesztesek számára az állam nyílt beavatkozása is kevés ahhoz, hogy a nyertesek élet- és létfeltételeit akár csak megközelítsék” – olvasható az Új Ifjúsági Szemle című folyóiratban közölt tanulmányban.
Ami a köztes kategóriába kerülteket illeti, számukra adott a lehetőség a szinten maradáshoz és a továbblépéshez is. Bár a lecsúszásra jóval nagyobb esélyük van, mint a felemelkedésre. Felfelé ugyanis mind a két alsó kategória erősen zárt.
1990-ben nagy mértékben megnövekedett az „új rokkantak” száma ami egyrészt a munkanélküli státuszból való menekülést jelentette és havonta biztos jövedelmet. Azok a rokkantak, akik a határozott időre kapták ezt a juttatást és egészség károsodásuknak mértéke felülvizsgálatra került később sokan kiestek a rendszerből.
A rendszerváltást követően a munkanélküliség kezelésére megalakultak a Munkaügyi Központok. Az általuk folyósított ellátások, képzések, továbbképzések is csak időlegesen oldják meg az ügyfelek problémáit.
A polgármesteri hivatalok a „szociális törvény” szerint nyújtott ellátásokkal (szociális segély, rendelkezésre állási támogatás) szintén nem képesek végleges megoldást biztosítani. A közmunkaprogramok is csak határozott időre biztosítanak jövedelmet.
Két évtizeddel a rendszerváltás után – bár azt a magyarok 52 százaléka szükségszerűnek tartja – a többség az átalakulás vesztesének érzi magát – derült ki az Ipsos felméréséből.
A válaszolók 51%-a érzi úgy, hogy ő maga vagy a családja a rendszerváltás vesztese, 27% helyzete változatlanságáról számolt be, 14% nyertesnek tartja magát, 9% pedig nem döntött e kérdésben. Arra a felvetésre, hogy Magyarország nyert-e vagy veszített-e a rendszerváltással, a válaszolók 56%-a szerint veszített, 19%-a állítja, hogy nyert, 10% változatlannak érzi, 14% nem tudja. A megkérdezettek lakóhelyük, valamint megyéjük sorsát illetően hasonlóan vélekedtek: nyertesnek tartja 27, illetve 20, vesztesnek 33, illetve 34, változatlannak 22-22 százalékuk (18, illetve 24% nem tudja).Az elemzésből kitűnik, hogy a rendszerváltás idején 15-25 – ma 38-45 – éves korosztályok, azaz az akkoriban pályakezdő, illetve az előtt állók (tanulók, sorkatonák) voltak elsősorban képesek élni az új lehetőségekkel. Hasonlóképpen a diplomások, a fővárosiak, a Közép-Magyarországon és Nyugat-Dunántúlon élők érzik magukat másoknál nagyobb arányban nyertesnek.
A vesztesek sorában a nők, továbbá a 46-55 év közöttiek, továbbá a 65 évesnél idősebbek, valamint az Észak-Magyarországon élők vannak a legtöbben.
A megkérdezettek fele véli úgy, hogy a rendszerváltás szükségszerű volt, míg egyharmada gondolja azt, hogy az akkori helyzet elősegítette, de nem tette egyedüli megoldássá azt. A rendszerváltás nyertesei között 84%-ban vannak azok, akik szerint teljes mértékben szükségszerűen következtek be a változások.
Tiak
Kategóriák: Társadalomismeret Cimkék: