Társadalomismeret érettségi tételek kidolgozva

Projektmunka: Rendszerváltás – Riport 1.

Rendszerváltás: Riport 1.

B. L.-né, 79 éves XY városban élő, nyugdíjas, kétgyermekes anya, 4 unoka boldog nagymamája. Aktív korában  kisiparosként dolgozó hölgyet kérdezek életéről, tanulmányiról, munkásságáról, a rendszerváltással összefüggő változásokról.

- Milyen volt a rendszerváltás előtt?

-  A férjem mindig is azt mondta, hogy olyan világ nem volt és nem is lesz, mint Kádár idejében volt. Kisiparosként semmilyen problémám nem volt a rendszerrel és az volt a jó, hogy mindenkinek volt munkája és azt büntették, aki nem dolgozott. A háború után az országot felépítették szépen, az óta Magyarországon annyi ház nem épült, mint akkor.

- Mi volt a foglalkozása?

- Fényképész voltam világ életemben, Miskolcon folytattam tanulmányaimat. Férjem már előttem elvégezte a fényképész szakot én csak utána végeztem el. 1993-ban abba kellett hagynom a fényképészetet, mivel 1991-ben a férjem meghalt és özvegyi jogon csak 2 éven át folytathattam a vállalkozást. Ki kellett volna váltanom az ipari engedélyt, mert a férjem jogán volt és az nagyon drága volt abba az időbe. A lányomék lebeszéltek erről, mert egyedül maradtam.

- Mit gondol Kádár Jánosról?

- Nagyon jó ember volt, a nép elkötelezettje, szerette a gyerekeket, minket sose bántottak a kommunisták.
- Tudott-e az államadósságról?
- Nem nagyon politizáltam.

- Volt-e hibája a rendszernek?

- Annyiba nem volt jó a rendszer, hogy Kádár János nem volt vallásos ember és a rendszer se támogatta a vallást, mert mi istenfélő nevelést kaptunk és ez hiányzott belőle.

- Gyermekei életét hogyan befolyásolta a rendszerváltás?

- Mindkét lányomnak viszonylag könnyű sorsa volt. Az egyik lányom a rendszerváltás előtt befejezte tanulmányait. A másik a rendszerváltás idején tanult. Az idősebbik lányomnak folyamatosan volt munkája. A fiatalabbik lányom diplomaosztás után két hét múlva sikeresen elhelyezkedett. Szóval minden a legnagyobb rendben ment.

- Főiskolára/ Egyetemre nehéz volt bejutni?

- Főiskolára nem volt nehéz bejutni. Mindkét lányomat felvették egyből.

- Milyenek voltak a rendszerváltás előtti bérek?

- A férfiak többet kerestek, mint a nők, a bérek hasonlóak voltak nem voltak olyan nagy szakadékok, mint most.

- Az átlagembernek mennyi szabadideje volt?

- Az embereknek több szabadidejük volt, de sok embert lekötött a föld. Sokkal jobb volt a társasági élet.

Tiak
 

Projektmunka: A rendszerváltás következményei 2.

„A magyar lakosság a 20 évvel ezelőtti rendszerváltást elsősorban politikai eseménynek látja: a kommunista diktatúrából a demokráciába való átmenetnek.”( Hack-Handa József, Szonda Ipsos) Azok viszont, akik az életszínvonal emelkedését várták, nagyot csalódtak – áll a Szonda Ipsos FN.hu számára készített elemzésében. Az 1989-ben már felnőtt lakosság héttizede elégedetlen a rendszerváltás eredményével: 26 százalék kifejezetten csalódott. Ezzel szemben csupán hat százalék állította, hogy elvárásai nagyjából teljesültek, és kevesebb, mint egyszázaléknyi válaszadó állította, hogy az elvárásait felülmúlta a valóság. A lakosság legnagyobb csoportja, egyharmada számára a rendszerváltás lényege elsősorban a diktatúrából a demokráciába való átmenet volt. 20-20 százalék szerint viszont a fogalomnak elsősorban gazdasági jelentése van, a szocializmusból a kapitalizmusba való átmenetre, illetve az életszínvonal nyugati normákhoz való közelítésére utal. Az elitcserét csak fele ennyien tartják a rendszerváltások lényegének, és még kevesebben gondolják, hogy elsősorban a korábban felelős pozícióban lévők elszámoltatásában rejlik egy XX. század végi kelet-európai rendszerváltás értelme.

Az, hogy ki hogyan értékeli az 1989-es rendszerváltás eredményét, nagyban függ attól, hogy mit tart a XX. század végi kelet-európai rendszerváltások lényegének. Akik szerint a rendszerváltás legfontosabb momentuma a szocializmusból a kapitalizmusba való átmenet, elégedettek lehetnek, hiszen közel hattizedük szerint ez már megtörtént, és további háromtizedük szerint is meg fog valósulni. Ha az elmúlt 20 évet tekintve nem is, de hosszabb távon sikeres a rendszerváltás azok véleménye szerint is, akik a demokratikus politikai berendezkedés kialakulásával azonosították: bő négytizedük szerint ez a folyamat már le is zárult, és gyakorlatilag ugyanennyien várják azt is, hogy a jövőben befejeződik.

Ezzel szemben azok, akik a nyugati életszínvonal megközelítését várták a rendszerváltástól, rendkívül csalódottak: többségük szerint ez a cél az elmúlt 20 évben nem valósult meg, és nem is fog.

De csaknem ilyen frusztráltak azok is, akik elsősorban a régi rend bűneiért felelősök elszámoltatását várták a rendszerváltástól – igaz, ők lényegesen kevesebben vannak, mint az életszínvonal-növekedést várók.

Tiak

Projektmunka: A rendszerváltás következményei 1.

A rendszerváltás következményei

A rendszerváltás után egy új jelenség figyelhető meg a munkaerő-piaci helyzetben: “a pályakezdők munkanélkülisége”. Ma már nem igaz, hogy ha valaki fiatal, erős, képzett, akkor biztosan munkát is kap. Egyáltalán nem biztos. Mindez ugyanis kevés. Egyre nagyobb hangsúly helyeződik a családi háttérre, arra, hogy a család milyen plusz lehetőségeket képes biztosítani csemetéi számára. A rendszerváltozás nyertes fiataljai képesek voltak alkalmazkodni a piacgazdaság által támasztott új kihívásokhoz. Ám mielőtt túlzott dicséretbe esnénk, hogy milyen ügyesek is ezek a mai fiatalok, fontos megjegyezni, hogy az eredményeik nagyrészt a szüleik (és nagyszüleik) generációja által felhalmozott tudás és anyagi javak, valamint a saját tudásuk és munkájuk összességéből adódnak.

“A vesztes életpályamodell a társadalom alsó rétegeiből származó fiatalokra jellemző tulajdonság. A vesztesek számára az állam nyílt beavatkozása is kevés ahhoz, hogy a nyertesek élet- és létfeltételeit akár csak megközelítsék” – olvasható az Új Ifjúsági Szemle című folyóiratban közölt tanulmányban.
Ami a köztes kategóriába kerülteket illeti, számukra adott a lehetőség a szinten maradáshoz és a továbblépéshez is. Bár a lecsúszásra jóval nagyobb esélyük van, mint a felemelkedésre. Felfelé ugyanis mind a két alsó kategória erősen zárt.

1990-ben nagy mértékben megnövekedett az „új rokkantak” száma ami egyrészt a munkanélküli státuszból való menekülést jelentette és havonta biztos jövedelmet. Azok a rokkantak, akik a határozott időre kapták ezt a juttatást és egészség károsodásuknak mértéke felülvizsgálatra került később sokan kiestek a rendszerből.

A rendszerváltást követően a munkanélküliség kezelésére megalakultak a Munkaügyi Központok. Az általuk folyósított ellátások, képzések, továbbképzések is csak időlegesen oldják meg az ügyfelek problémáit.

A polgármesteri hivatalok a „szociális törvény” szerint nyújtott ellátásokkal (szociális segély, rendelkezésre állási támogatás) szintén nem képesek végleges megoldást biztosítani. A közmunkaprogramok is csak határozott időre biztosítanak jövedelmet.  
Két évtizeddel a rendszerváltás után – bár azt a magyarok 52 százaléka szükségszerűnek tartja – a többség az átalakulás vesztesének érzi magát – derült ki az Ipsos felméréséből.

A válaszolók 51%-a érzi úgy, hogy ő maga vagy a családja a rendszerváltás vesztese, 27% helyzete változatlanságáról számolt be, 14% nyertesnek tartja magát, 9% pedig nem döntött e kérdésben. Arra a felvetésre, hogy Magyarország nyert-e vagy veszített-e a rendszerváltással, a válaszolók 56%-a szerint veszített, 19%-a állítja, hogy nyert, 10% változatlannak érzi, 14% nem tudja. A megkérdezettek lakóhelyük, valamint megyéjük sorsát illetően hasonlóan vélekedtek: nyertesnek tartja 27, illetve 20, vesztesnek 33, illetve 34, változatlannak 22-22 százalékuk (18, illetve 24% nem tudja).Az elemzésből kitűnik, hogy a rendszerváltás idején 15-25 – ma 38-45 – éves korosztályok, azaz az akkoriban pályakezdő, illetve az előtt állók (tanulók, sorkatonák) voltak elsősorban képesek élni az új lehetőségekkel. Hasonlóképpen a diplomások, a fővárosiak, a Közép-Magyarországon és Nyugat-Dunántúlon élők érzik magukat másoknál nagyobb arányban nyertesnek.

A vesztesek sorában a nők, továbbá a 46-55 év közöttiek, továbbá a 65 évesnél idősebbek, valamint az Észak-Magyarországon élők vannak a legtöbben.
A megkérdezettek fele véli úgy, hogy a rendszerváltás szükségszerű volt, míg egyharmada gondolja azt, hogy az akkori helyzet elősegítette, de nem tette egyedüli megoldássá azt. A rendszerváltás nyertesei között 84%-ban vannak azok, akik szerint teljes mértékben szükségszerűen következtek be a változások.
 

Tiak

Projektmunka: A rendszerváltás 2.

A rendszerváltás 2.

Az MSZMP KB 1989 februárjában úgy döntött, hogy Fejti György KB-titkár vezetésével létrehoz egy munkacsoportot melynek az a feladata, hogy előkészítő tárgyalásokat folytasson a tárgyalásos átmenetről. Úgy tűnt, hogy az átalakulás hosszú távú politikai levezénylésének eszköztára megmaradhat a kezdeményező hatalom kezében. Később ez megváltozott. Nemzeti kerekasztal-tárgyalásokat indítványoztak az MSZMP és a demokratikus politikai szervezetek részvételével, amelyek célja – egy alkotmányozó nemzetgyűlési választás feltételeinek kidolgozása lett volna. Bár a kezdeményezésnek nem lett folytatása, de maga a felvetés új irányt képzelt volna el az átalakulás számára. Az ekkor még koordinálatlan ellenzéki fellépés folytán egyes pártok nem zárkóztak el az MSZMP-vel való külön kapcsolatfelvételtől. Grósz Károly is a Politikai Bizottság véleményére lett kíváncsi február végén. Az érdekelte volna, hogyan illeszthető össze a felállított Fejti- féle tárgyalócsoport kompetenciájával a Kisgazdapárt és a Veres Péter Társaság azon kérése, hogy a főtitkár fogadja őket egy kötetlen baráti találkozón. A szabaddemokraták azt az álláspontot képviselték, hogy az MSZMP és az ellenzék mint két szemben álló fél tárgyaljon egymással.

A március 22-én megalakult az Ellenzéki Kerekasztal, melynek megbontására tettek hatalmi kísérletet április elején egy politikai egyeztető fórumon.  Az MSZMP viszont tévedett abban, hogy egyoldalúan meghatározhatja a tárgyalásokra meghívottak körét (Fidesz nélkül!), annak időpontját és témáit. Ráadásul olyan ajánlások elfogadását tűzték a fórum feladatául, amelyeket esetleg megküldenek az illetékes kormányzati szerveknek. A tárgyalás kudarcba fulladt. MSZMP-kezdeményezés Fejti taktikájának sikertelenségét is jelezte. A felerősödő Pozsgay-vonal kompromisszumkészebbnek bizonyult, és két hónapos egyezkedést követően a nemzeti kerekasztal háromoldalúként jött létre június 10-én. Az MSZMP-javaslat szerint helyet kívántak volna biztosítani a tanácskozási joggal jelen lévő megfigyelőknek is.

Visszatérő problémát jelentett a nyár folyamán az Ellenzéki Kerekasztal oldalán helyet foglalt, illetve helyet nem foglalt pártok szereplése is. A Kereszténydemokrata Néppárt nem kevés vita árán és nem is teljes egyetértés mellett válhatott EKA-taggá június elején. A szociáldemokraták két csoportjának júliusban kiéleződött vitája pedig arra késztette az Ellenzéki Kerekasztalt, hogy közel egy hónapra – a két irányzat átmeneti megállapodásáig – felfüggesszék az MSZDP részvételét. Másfelől viszont az EKA működéséből kimaradt politikai szereplők tették fel ugyanazt a kérdést, amit az MSZMP is: kik hatalmazták fel az EKA pártjait, hogy ne egyszerűen az ellenzék, de a társadalom egésze nevében alkudozzanak a hatalom sorsáról. A Krassó György által vezetett Magyar Október Párt nem csupán legitimációhiányosnak tekintette az Ellenzéki Kerekasztalban részt vevő pártokat, de magát a tárgyalási folyamatot is mindvégig antidemokratikusnak tartotta. De júniusban sorra jelentkeztek tárgyalási igényeikkel – eredménytelenül – az olyan szervezetek is, mint a Pofosz, a Recski Szövetség, az Erdélyi Szövetség, a Magyar Függetlenségi Párt vagy a Független Demokrata Párt. „Az Ellenzéki Kerekasztal eredeti szándéka szerint a jelen tárgyalásokon csak a békés átmenet politikai feltételeivel kívánt foglalkozni. Nem azért kívántuk mellőzni a gazdasági témákat, mintha a meglevő rendszert jónak, vagy akár csak kisebb-nagyobb korrekciókkal megjavíthatónak tartanánk. Sőt, hisszük: ez a gazdasági rendszer még csak nem is igazán működőképes, hiszen a termelőeszközök állami tulajdonán nyugvó gazdaságokban a tulajdonviszonyokból szükségszerűen következik a nemtörődöm gazdálkodás és általános a pazarlás Kelet-Európa szinte valamennyi országában és a világ más tájain is súlyos válsághoz vezetett. (…) Az általános pazarlás nem csak a gazdaságot ássa alá, de felőrli a szolgáltatásokat: az oktatást, az egészségügyet és a népjóléti intézményeket is.(…) Ma nem az a probléma, hogy a kormányzat nem látja: elengedhetetlen a tulajdonviszonyok átalakítása, a gazdaság szerkezetváltása, az adósság kezelése, az infláció fékezése, a válság lakosságra háruló következményeinek lehetséges mérséklése, hanem az, hogy a kormányzat az MSZMP, az államapparátus és a gazdaság egyes területeit uraló érdekcsoportok foglyaként csak ezen, a mozgásterét meghatározó erők szándékait és érdekeit tudja érvényesíteni. Az utóbbi hónapok törvénykezése is megmutatta: a mai parlament, mivel benne éppen az említett érdekcsoportok túlprezentáltak, nem alkalmas arra, hogy valóban ellenőrizze a kormányt. ” (Pető Iván, Forrás: A rendszerváltás forgatókönyve 2. kötet)
Köztudott, hogy a kollektív emlékezet hajlamos a történeteket egyre egyszerűbbé, csiszoltabbá, ellentmondásoktól mentesebbé tenni.

 A rendszerváltás története is bővelkedik színes történetekben, sztorikban, amihez a sajtóstruktúra átalakulása kedvező hátteret biztosított: 1989-ben több mint ötven frissen induló lap jelent meg. Meglehetősen leegyszerűsített kép él a köztudatban például Pozsgay Imre lakitelki szereplésével.

Tiak