A nyelv mint jelrendszer
A nyelv mint jelrendszer
jel: valamilyen, érzékszerveinkkel felfogható (látható, hallható, tapintható, stb) jelenség, ami egy másik, tehát önmagán túlmutató jelenségre utal
két része van: jelölő – jelölt. A kettő kapcsolata a jel.
három fajtája (a kapcsolat fajtája alapján):
- ikon: hasonlóságon alapuló kapcsolat. Pl.: gyalogosok jelzőlámpáján az ember alakja
- index: érintkezésen alapuló kapcsolat. Pl.: irányított zöldnél nyíl, egyirányú utca
- szimbólum: megyegyezésen alapuló Pl.: a jelzőlámpa színei
A nyelvi jel csak egy a sokféle jel közül. A sokféle jelrendszer közül is csak egy a nyelvi jelrendszer, de a legegyetemesebb, legátfogóbb, mert bárki elsajátíthatja. Legárnyaltabban képes a külső-belső valóság kifejezésére.
Nyitott rendszer: állandóan változik, fejlődik.
Tagolt rendszer: elemekből áll, ezek szabadon kombinálhatók.
Tanult rendszer.
Két részből áll, mint minden rendszer:
- jelkészlet – nyelvi jelek
- szabályrendszer – nyelvtani rendszer
nyelvi jel:
- legkisebb egysége a morféma, amely önálló hangalakkal és jelentéssel bír. (A hangok nem tartoznak ide!)
- szintagmák: szerkezeti egység, szószerkezet
- mondatok: tartalmi egységek
- szöveg: összefüggő mondatok
Feladat: milyen nyelvtani szabályok alkalmazásával lehet csoportokat-rendszereket alkotni a felsorolt nyelvi jelekből: káposzta, káposztalevél, -ban, fatörzs, lepke, lepkeháló, -ás, megy, kerékpározik, szép, szépség, keserű, valahol?
Megoldás:
- hangrendi törvény alapján (mély-magas-vegyes)
- szótő (lexéma) v. toldalékolt szó (van, ami kimarad ekkor)
- szófajiság alapján (ige, főnév, melléknév, névmás)
- kötött/szabad morféma (kötött: toldalékok)
- egyszerű/összetett szó
Kategóriák: Nyelvtan Cimkék:
A kommunikáció funkciói
A kommunikáció funkciói
A kommunikáció elélete egy Jacobson nevű nyelvésztől származik.
- Minden kölcsönös információátadás kommunikáció.
Kommunikációs fukciók:
- tájékoztató/tájékozódó funkció: valamilyen tényről, eseményről információt továbbítunk, a valóságról alkotott ismereteinket megosztjuk másokkal. Közölhetjük gondolatainkat, véleményünket is. Így lehet tárgyilagos, de személyes közlés is. Főleg kijelentő és kérdő mondatok.
- érzelemkifejező funkció: az ismereteinkkel, megtörtént eseményekkel kapcsolatos érzéseinket mondjuk ki. Szerepelhetnek óhajtó és felkiáltó mondatok is.
- felszólító/felhívó funkció: valakit arra akarunk késztetni, hogy szándékunknak megfelelően cselekedjen. Mindig szükséges, hogy jelen legyen a felszólított. Szereelnek felszólító mondatok.
Mellékfunkciók:
- kapcsolatfenntartó funkció: pl.: a tájékoztatást megszakító kérdések, hogy figyel-e az illető.
- értelmező funkció: az ember saját hibáira reflektál
- esztétikai funkció: főleg a szépirodalomban
Kategóriák: Nyelvtan Cimkék:
A magyar nyelv rokonságának kérdései
A magyar nyelv rokonságának kérdései
A ma általánosan, nyelvészek által elfogadott elmélet szerint a magyar nyelv a finnugor nyelvcsaládba tartozik.
Az elmélet 1769-ben alakult ki. Mária Terézia csillagászokat küldött északra. Ennek az expedíciónak tagja volt Sajnovics János is, aki észrevette, hogy a lapp nyelv hanglejtése hasonlít a magyaréhoz. 1770-ben tanulmányt írt a két nyelv rokonságáról. („Annak bizonyítása, hogy a magyar és a lapp nyelv azonos.”) Nézeteit itthon nem fogdták el.
Követője: Gyarmathy Sámuel. 1799: „A magyar és a finnugor eredetű nyelvek rokonságának grammatika bizonyítása.” (Ő már a nyelvtant vizsgálja!) Ezt sem fogadják el itthon.
A finnugor elmélet terjesztői küzdenek azokkal, akik szerint a magyar nyelv török eredetű. ugor-török háború. Török oldal: Vámbéry Ármin. Ugor oldal: Budenz József.
A 19. század végére az ugor lett az elfogadott rokonság.
Más elmélet: sumér-magyar rokonság, 1900-as évek közepén kezdődött. Magyar és sumér szavak azonosságára épül.
A finngor rokonság bizonyítékai:
- agglutináló (ragasztó) nyelvek
- igei személyrag, birtokos személyjel van, ezek hangsúlyt vesztett személyes névmásokból alakultak ki
- a birtokos személyjel kifejezi a birtokos számát, személyét, valamint a birtok számát
- E/1-nél a birtokos személyjel: „m”
- határozóknál hármas irányultság (hol-honnan-hová)
- többesszám jele: „k”
- az igemód és az időjel a finnugor együttélés idején alakul ki
- van névszói állítmány
- jelző és jelzett szó közt kötött szórend van
- az azonos helyzetben álló hangok hasonló változási tendenciája (ez a leggyengébb) pl.: szóeleji „f” – rokon nyelvekben: „p”
szóeleji „h” – rokon nyelvekben: „k”
- az alapszókészlet hangzásbeli és jelentésbeli hasonlósága
- névmások
- egyszerű számok
- testrészek
- rokonságnevek
- alapvető természeti dolgok
- lakás, ruházat
- elemi cselekvések
Kategóriák: Nyelvtan Cimkék:
A magyar nyelv történetének főbb korszakai és jellemzői
A magyar nyelv történetének főbb korszakai és jellemzői
- Ősmagyar kor (vándorlások korától a honfoglalásig)
szókészlet vátozása: a mai Fehéroroszország pusztáin találkozva tötk eredetű törzsekkel (türk, kazár, szabír, bolgár), a honfoglalók felvettek a nyelvbe török eredetű szavakat. (Az ősi, nem jövevényszavak száma kb. 700.) Új szavak: állattenyésztéssel, tözsi szerveződéssel kapcs. (alma, ács, árpa, búza, kecske, ökör, törvény) Belső keletkezésű szavak: szóösszetétellel (orr+szájorszaorcaarc) Több szótagból álló szavak keletkeztek.
hangrendszer változása: a jövevényszavak miatt kialakulnak a vegyes hangrendű szavak. Több mgh volt, mint ma, de nem volt „ö”. Zöngétlen msh-k mellé kialakulnak a zöngés párok: p, t, k b, d, g
nyelvtani rendszer változása: kezd kialakulni a szavak ragozás általi mondatba szerkesztése. Igeragozás már volt. Kialakul az alanyi-tárgyas, ill. az ikes ragozás. Megkezdődik a szófajok elkülönülése. (pl.: a nyom, les, vész szavak főnevek és igék is.)
Ebből a korból nem maradtak fenn nyelvemlékek, minden csak visszakövetkeztetés, spekuláció.
- Ómagyar kor (honfoglalástól a mohácsi vészig – 1526)
Már vannak írott nyelvemlékek, XIV. sz-tól: kódexek.
szókészlet vátozása: latin (iskola, kápolna, tinta), szláv (fölműv, államigazgatás – barack, család, gabona, kapál, jászol, pecsét, pénz, palota), német (iparosság – polgár, bognár, borbély, céh, erkély, érc, erszény), olasz, francia jövevényszavak. Ezek a szavak elmagyarosodnak.
a honfoglalás után 100 év alatt teljesen átalakul az írás a rovásírásból latin betűssé. Teljes betűkészlet volt, Erdélyben a XVII. sz-ig megmaradt. A 19. sz. közepéig a latin a hivatalos nyelv Magyarországon.
hangrendszer változása: szóvégi mgh-k kopnak („Hodu utu rea.”), a kor végére teljesen eltűnnek. Erős hangrendi illeszkedési törvény többféle hangrendű toldalékok. Kialakulnak az összetett (több hangból álló) képzők.
- Középmagyar kor (1526-től a felvilágosodás kezdetéig – 1772)
Megszűnőben a nyelvjárások, egységesül a nyelv.
Reformáció magyar nyelvű irodalom egységesülés.
Tudományos művek magyarra fordítása szókészletet fejleszteni kell (Pázmány Péter, Apáczai Csere János)
- Újmagyar kor (1772-től napjainkig)
Felvilágosodás, nyelvújítás, reformkor.
1880-as évek közepétől a mai magyar nyelvet használják. Teljes egységesülés.
1778: Bessenyei György Magyarság c. röpirata. Szerinte a népnyelvet fejleszteni kell. Nem ért egyet azokkal, akik szerint a magyar nyelv alkalmatlan a tudományos kifejezésekre.
Kovács Mihály: Kémia vagy természet titka (1807 – első kémaikönyv)
Bugát Pál: új szavak (vegyész, gyógyszer, műtét)
1832: első helyesírási szabályzat, Vörösmarty M. szerkeszti
kiejtés szerinti írásmód helyett szóelemző írásmód (Kazinczy dönt)
Kategóriák: Nyelvtan Cimkék:
A határon túli magyarnyelvűség
A határon túli magyarnyelvűség
A világon kb. 14-15 millió magyar anyanyelvű ember él, ebből a határokon túl mintegy 4-5 millió összefüggő nyelvterületeken és kisebb nyelvszigeteken (szórványban): Ausztria – Várvidék (Burgenland), Szlovákia – Felvidék, Ukrajna – Kárpátalja, Románia – Erdély, Szerbia és Montenegró – Délvidék. (Ezek a trianoni szerződés által elszakított területek.)
Élnek még magyar anyanyelvűek az USA-ban, Kanadában, Brazíliában, Argentínában, Ausztráliában, Németországban, Franciaországban, Svédországban, Nagy-Britanniában.
Kisebbség:
az a népcsoport, amelyik nem anyanyelvi területen él. Van nemzetiségi, nyelvi és vallási kisebbség. Kisebbségek célja: a többséggel egyenlőségben, (lehetőség szerint) békében élni, saját vallásukat, nemzeti kultúrájukat, hagyományaikat megtartani szabadon gyakorolni. Ezt a kisebbségi jogok biztosítják. (Vannak egyéni és közösségi – kollektív – jogok.)
Történelmi kisebbség: a trianoni szerződéssel elszakított magyarok. Évszázadok óta ősi lakóhelyükön élnek.
Bevándorló (inkább kivándorló) magyarok: gazdasági, politikai okokból hagyták el az országot (1900-as évek eleje, 2. világháború vége, 1956-os forradalom után). Legrégebbi: a csángók a 13. század végén vándoroltak ki Közép-Erdélyből.
Szórványmagyarság: a nem anyanyelvű állam hatósága alatt egy tömbben élő magyarok közössége.
Egy ember általában nem csak egyetlen nyelvet/nyelvváltozatot beszél.
- kettősnyelvűség: egy nyelvnek két különböző válozatát beszéljük, pl. a nyelvjárást és a köznyelvet.
- kétnyelvűség: két különböző nyelvet beszélünk.
- egyéni kétnyelvűség: olyan gyerek, akinek anyja-apja más-más anyanyelvű
- közösségi kétnyelvűség: kisebbségben élő csoportok (Határainkon túli magyarok.) Az egyik nyelvet a családban, barátok, ismerősök közt, személyes kapcsolatokban használják, a másikat hivatalos fórumokon, iskolákban, közéletben. Ha a két nyelv tudásának szintje nem egyforma az egyik nyelv hatással van a másikra szókölcsönzés, esetleg hatás a nyelvtani rendszerre, kiejtésre.
- kevertnyelvűség: már nem állapítható meg, melyik nyelvet használja valaki.
Kategóriák: Nyelvtan Cimkék:
A szóelemek szerepe és helyes használata a szóalak felépítésében
A szóelemek szerepe és helyes használata a szóalak felépítésében
Morféma = legkisebb, jelentéssel bíró szóelem
Kötött morféma Szabad morféma
Önálló jelentéssel bíró szóelem. Csak szótő (lexéma=szótári szó) lehet.
szótő
Bizonyos toldalékok előtt (pl.: esz-ik, men-nek, alud-tam). toldalék
Csak szótővel együtt nyeri el jelentését.
Képző, jel, rag.
Képző:
a legbelsőbb helyzetű szóelem, közvetlenül a szótő után áll. Megváltoztatja a szótő jelentését, s teljes ragozási sort indít el. Új szótári szó jön létre, melynek önálló ragozási rendszere (paradigmája) van. A képző megváltoztathatja az alapszó szófaját és ezzel együtt mondatbeli szerepét is. Megtűrnek maguk mellett másik képzőt, akár többet is (kert-ész-ked-het).
Jel:
nem alkot új szótári egységet, csupán módosítja a fogalmi jelentést, valamilyen nyelvtani jelentésmozzanattal gazdagítja azt (idő, mód, birtoklás, többség). Valamilyen viszonyt fejez ki. A jel közbülső helyzetű szóelem: előtte a képzők állnak, utána a rag.
Rag:
a mondatbeli viszonyítás és egyeztetés jelentésmozzanatának kifejezője. Ezáltal kijelöli a szavak mondatbeli szerepét. A rag szóalakzáró morféma, a képzők és jelek után áll, semmilyen más morféma nem követheti. Szerepe: 1. Jelölhet mondatbeli viszonyokat (esetragok). 2. Kifejezheti az egyeztetést (névszói és igei személyragok).
Általános kapcsolódási sorrend: szótő(1) + képző(2) + jel(3) + rag(4) Ettől való eltérés néha előfordulhat. (Középfok jele megelőzheti a képzőt: nagy-obb-ít; rag után képző áll: három-szor-i, nagy-ban-i)
A kiejtés néha eltér az írásmódtól szóelemzés szükséges.
Abszolút szótő: tovább nem bontható (pl.: épít).
Relatív szótő: képzés utáni szótári szó (pl.: építészet – három szótő szóbokor).
Kötőhangzó: toldalékolás esetén a szótőhöz kapcsolódik. 90 %-ban a msh torlódás elkerülését és az ejtéskönnyítést szolgálja. Néha jelentésmódosító hatása is van: gyorsok-gyorsak; vörösök-vörösek.
A toldalékok besorolásakor problémát jelenthet a birtokos személyjel.
- jel, mert birtokviszonyt fejez ki
- jel, mert nem zárja le a szóalakot
- de ragozási sora van (mint az igei személyragnak). Oka: mindkettő személyes névmásokból alakult ki.
Képzők:
- igeképző (zöld-ell, dob-ol, só-z)
- főnévképző (szép-ség, olvas-ás, madar-ász)
- melléknévképző (nagyszáj-ú, arany-os, ujj-nyi, balaton-i)
- számnévképző (harm-adik, öt-öd)
- igenévképző (úsz-ni, fut-ó gyerek, ér-ett, megír-andó, számol-va)
Jelek:
- igéhez kapcsolódó
- múlt idő: -t, -tt
- feltételes mód: -na, -ne, -ná, -né
- felszólító mód: -j (msh törvények miatt változhat)
- névszóhoz kapcsolódó
- többes szám: -k
- birtoktöbbesítő: -i (könyvei)
- birtokos személyjel: -m, -d, -a/-e, -ja/-je, -unk/-ünk, -tok/-tek/-tök, -uk/-ük, -juk/jük
- birtokjel: -é (Katié)
- fokjelek: -bb, leg- + -bb, legesleg- + -bb
Ragok:
- igékhez kapcsolódó:
- igei személyragok: sokféle
- névszóhoz kapcsolódó
- tárgyrag: -t
- birtokos jelző ragja: -nak/-nek
- határozóragok: -ba/-be, -ról/-ről, -hoz/-hez/-höz, -an/-en, stb.
- igenevek személyragjai
Kategóriák: Nyelvtan Cimkék:
Logikai és grammatikai viszonyok az összetett mondatokban
Logikai és grammatikai viszonyok az összetett mondatokban
Szervetlen összetett mondat: van megszólítás, ezt nem elemezzük külön tagmondatként; vagy módosítószó van a mondatban (pl.: sajnos), az sem külön tagmondat.
Tagmondat az, amiben külön állítás, állítmány szerepel.
Mellérendelő összetett mondat:
- kapcsolatos: és, s, meg, nemcsak-hanem-is, sem-sem
- ellentétes: de, pedig, viszont, azonban, hanem, mégis, mégsem
- választó: vagy, vagy-vagy
- következtető: ezért, tehát, azaz
- magyarázó: hiszen, mivel, ugyanis
Alárendelő összetett mondat: az egyik tagmondat hiányos vagy hiányzik belőle mondatrész, helyette utalószó van. A mellékmondat a főmondat alárendeltje.
Van alanyi, állítmányi, tárgyas, határozós és jelzős alárendelő összetett mondat. Hogy az adott mondat milyen típusú, azt az utalószó főmondatrészben betöltött szerepe dönti el.
Sajátos jelentéstartalmú összetett mondatok:
- hasonlító. Pl.: A nyelvtanóra unalmasabb, mint amit el lehet viselni.
- feltételes. Pl.: Akkor megyek el, ha te is jössz.
(A továbbiak nem kellenek középszinten:)
- megengedő. Kötőszavak: bár, noha, habár stb. Pl.: Akár lopok, akár nem, mégis tolvaj a nevem.
- következményes. Pl.: Annyian hiányoztak a múlt héten, hogy nem írtunk dolgozatot.
Mondatvégi írásjelek:
- mellérendelő összetett mondatnál az utolsó tagmondat dönti el.
- alárendelő összetett mondatnál a főmondat határozza meg.
Kategóriák: Nyelvtan Cimkék: