Történelem érettségi tételek kidolgozva

Életmód

A Boldog Békeidők elnevezést az I. Világháború után kezdték el használni és ez a háború tükrében valóban boldog és békés volt. Az ipari forradalomnak köszönhetően nőtt az életszínvonal, és új az életet megkönnyítő vívmányokat találtak fel.

A fürdőszoba, a telefon, eleinte a kiváltságosok luxus cikke volt, de a körülmények javulásával egyre több emberhez jutott el. A csatornázás a higéniát, az áram a villanyt biztosította. A népesség robbanásszerű megugrása, amely az orvostudomány, és az élelmiszer biztonságból fakadt. Óriási embertömeg költözött a városokba, vagy Amerikába utaztak. A mezőgazdaságban a gépek megjelenésével kevesebb munkás kell, és az ipar, a polgári állam szívja fel ezt a munkaerő felesleget. Közép-Európában az I.-II. Ipari forradalom szinte egyszerre játszódott le, így ott a régi és az új társadalom egymás mellett élt a falvakban. Ez a torlódó társadalom.

A munkások bérházakban laktak, melyek fokozatosan lettek egyre komfortosabbak. Éhezés ebben a korban már nem volt. Az embereknek egyre több ruhájuk lett, melyet a munkahelyen, ünnepeken, vagy a szabadidőben vehettek fel. Mivel megszabták a munkaidőt, az embereknek több szabad idejük maradt, aminek következtében sportolhattak. Egy alkalmat adott a szórakozásra, de akár az üzletnek is. Aztán az antik szellemet felújítva Coubertin báró megalapította az új kori Olimpiát. Ez egy új szellemet eredményezett és célja, mint az Ókorinak, ennek is az egység szimbolizálása volt. Az ellenségek között hozta létre a kapcsot. Ekkoriban a cél érdekében kizárták a versenyekből a profikat. Új sportágak jöttek létre. A football, tenisz, rögbi, golf, ökölvívás, mind-mind egyre népszerűbb elfoglaltság lett.

A művészetben is változások történtek. A művészek valami ujjat akartak mutatni, és már nem az időközben egyre szélesedő nézőközönséget akarták kiszolgálni. Ez az impresszionizmus időszaka. Ez valamennyi művészeti ágban megmutatkozott. Építészet, irodalom, festészet.
A tudományok is óriási fejlődésnek indult. Jahrles Darwin A fajok eredet című művében (1859) fogalmazta meg az Evolúció elméletét. Ebből fakadt, hogy az ember is a majomtól származik. Az egyház elvetette ezt. Darwint meghurcolták, és perbe fogták. Ez volt az elhíresült majom per. De később elmélete igaz fülekre talált. Ez hatott a társadalomtudományra is. A szociáldarwinizmus szerint, az erősebb és egységesebb népeket a történelem győztesének tartotta, és felsőbbrendűnek kiáltotta ki. A természettudományok kötődtek az iparhoz a találmányok és a vegyipar révén, így azok támogatást kaptak a tőkésektől.

A filozófusok szerint az emberiség rossz utón halad. A városokban az ember egyre inkább magára marad. A régi értékek eltűnnek, és új ellentétek keletkeznek. Egyre többen tudtak írni, olvasni, és ez a tömeg kultúra felfalja a kifinomult kultúrát. Schopenhauer szerint az akarat szülte vágyak vezetnek az emberi szenvedéshez. Ennek soha sincs vége, mert ha elérünk valamit, akkor újabb vágyaink lesznek. A megoldás a vágyak leküzdése, de erre csak kevesen képesek. Nietzsche szerint a régi világ értékei elvesztették tartalmukat. A tömegerkölcs értékeivé váltak. Ebből a korból csak az önmagának értéket adó ember tud menekülni. Ez a felsőbb rendű ember tudata. Ez az ember kiemelkedhet a tömegből, és irányítani tudja azt, uralkodik a tömegen. Az egyén és a társadalom közötti egyensúly megbomlása mutatkozik Sigmund Freud munkásságában is. Az idegi problémák vizsgálata alapján alapozta meg a pszichoanalízis tudományát. Ezeket, a betegeket terápia útján gyógyította. Szerinte ezek a problémák a gyermekkori sérülésekből. És az elfojtott szexuális vágyakból fakadnak. Szerinte mindennapjainkat olyan dolgok is meghatározzák, amelyekről nem veszünk tudomást, mert a tudat alattiban játszódnak le.

A Szovjetunió

A polgárháború után 1922. december 30.-án kikiáltották a Szovjetunió. Az alkotmány alapján minden ország egyenrangú és szabadon kiléphet, de a valóságban a hatalom az oroszok kezében volt, és nem volt annyira szabad kilépni sem.

A bolsevik hatalom átvétel után bevezették a hadikommunizmust, amely lényegében a lenini eszmék valóságba ültetése volt. megszüntették a piacot és a pénz használatot. A államosítottak, amit társadalmasításnak neveztek. Ez gazdasági rendszer azonban életképtelen volt. A párton belüli elmélkedők Lenin és Trockij a hatalom megszerzése utáni átmeneti időszaknak tekintette ezt, de a Kornstadti matróz lázadás csak felhívta a figyelmet a probléma súlyára. Így visszaállították 1921-ben a pénzt, és a piacot is részlegesen is engedélyezték. „Csináljunk egy kis kapitalizmust, hogy megmentsük a szocializmust.” A NEP viszont éles ellentétben állt az elmélettel és az ideológiával.

Trockij úgy vélte, ha nem sikerül a világforradalom kirobbantása, akkor a Szovjetuniónak is kapitalizálódnia kell. Lenin 1924-es halála után azonban színre lép Sztálin. Fokozatosan járta végig a szamárlétrát, és tette el szó szerint láb alól az ellenfeleit. Kiépítette a személyi kultuszt, melynek alapja a későbbi KGB elődje az NKVD. A szibériai munkatáborok hálózatának kontrolálására létrehozta a gulák rendszert. Itt első sorban politikai elítélteket küldtek. Az államosításokat követően, valamint a NEP visszaszorítása után elkezdődtek az első 5 éves tervek, melynek célja a nyugattal szembeni hatalmas hátrány ledolgozása volt. Noha a követelmények túlzóak voltak, az eredmények attól függetlenül imponálóak. A nagyfokú iparosítás miatt azonban a lakosság éhezett. Ennek célja ugyanakkor a társadalmi átrendeződés is volt, hogy a munkások többen legyenek.

A társadalmi átrendeződést sokan különböző képen fogták fel. Tcsakov kit Lenin elődjének tartottak a 25 év feletti lakosság kiírtását látta megoldásnak. A sztálini időkben, miután az ipart államosították, egy óriási magántulajdonnal rendelkező rétegen volt a sor a parasztságon.

A Lenin előtt víziónáló Obscsina szocializmus ugyancsak nem alakult ki. Sztálin állami gazdaságokat vagy termelési szövetkezeteket (kolhosz), vagy mezőgazdasági nagyüzemekben (szovhoz) látta a mezőgazdaság jövőjét. Az ott dolgozók munkásokként éltek, és elválasztották őket a vagyontól, és az egyéni érdekeltségtől. A parasztok azonban nem álltak be a kommunista sorokba önként, ezért elkezdődött a jómódú parasztnak tekintett kulákok likvidálása. Teljesíthetetlen beszolgáltatásokkal gazdasági bűntettel vádolták őket, majd jöttek az alsóbb rétegek. Ukrajnában milliók haltak éhen.

A paraszti önállóságot sikerült felszámolni. Mivel a kommunizmus nem szövetkezhetett kapitalista országokkal, és mert csak egyedül voltak akkor még a világon, bezárkóztak és egy autarkiás rendszert kezdtek el kiépíteni. Az állandó fenyegetettség miatt óriási hadsereget tartottak fent. Emiatt az iparon belül is a nehézipar, illetve az energiaellátás volt a hangsúlyosabb a fogyasztó iparnál.

A rendszer kiszolgálói viszonylag jól éltek, de ugyan úgy rettegniük kellett. Az egyházat ellenségnek tartották, noha majd háborús években, újra kap egy kis teret. Legendákat csináltak Sztálin és ki talált proletár hősök köre Pavlik Morozov, hogy ezzel is erősítsék a rendszert. Ugyanakkor a kommunizmus a cári uralomhoz képest mégis többet nyújtott az embereknek, de ez a nyugathoz képest még mindig elenyésző volt.

A Szabadságharc főbb katonai lépései és forduló pontjai

A Szabadságharc kezdetét Jelasic 1848. szeptember 11.-kei határ átlépésétől számíthatjuk. Ennek következtében Batthyányi lemondott noha az ügyeket továbbra is intézte, s Kossuth vezetésével megalakult az OHB ( Országos Honvédelmi Bizottmány). Fokozták az újonctoborzást, s támogatták a népfelkelőket. Móga János Batthyányi nyomására csatát vállalt ákozdnál, s nyert. Jelasic Bécs felé menekült. A magyar csapatok a határig űzték. A pákozdi győzelem hírére kitört október 6.-án a III.

Bécsi forradalom. Október 7.-én Perczel Mór és Görgey újjab győzelmet aratott Ozoránál. Dilemmá ált fenn. Honvédők vagy hódítók legyünk.

Lépjü-e át a határt és támogassuk a bécsi forradalmat, vagy nem. Noha ez áttételesen a saját forradalmunk támogatásával is járt volna. Kossuth későn szólt Mógának a Bécsiek megsegítésére, így október 30.-án Swechatnál vereséget szenvedtünk, s a bécsi forradalmat leverték. V. Ferdinánd helyett I. Ferenc József került hatalomra, kinek legfontosabb célja a forradalom leverése volt. Általános támadás indult télen osztrák részről nyugati irányból, Erdélyből, a felvidékről, s a Délvidékről. A frissen kinevezett Görgey nem vállalt csatát Windischgrátzel, nem akarta frissen képzett csapatait elveszíteni. Emiatt összetűzésbe került Kossuthal, de neki lett igaza. Folyamatosan hátrált, harc nélkül feladta Pest Budát, s a vezetőséget Debrecenbe evakuálták, a hadiipart pedig Nagyváradra. Erdélyben a románok lázadtak. Zalatnán a románok népirtást hajtottak végre. Az osztrákok pedig november 17.-én elfoglalták Kolozsvárt. A székelyeknek volt köszönhető, hogy nem folytatták tovább az előretörést. Kossuth Bem Józsefet nevezte ki a az Erdélyi magyar csapatok élére, s a Piski csatában győzte le a császári csapatokat, s 1849 márciusra már kiűzte őket az orosz segédhadakkal együtt. Erdélyben megkezdődött a tárgyalás a román vezetőkkel és a rendfenntartás.
Február 26.-án a Henrick Debinski által vezetett magyar csapatok vereséget szenvedtek, csekély veszteséggel. Az osztrák császár viszont azt a hírt kapta, hogy szétverték a magyar csapatokat.

Ennek következménye volt az Olmützi alkotmány március 4.-én. Ez egy centralizált birodalomról ír, amely tartományi alapon van berendezkedve. A nemzetiségieknek semmilyen önállóságot nem ad. A magyar csapatok fővezére pedig újra Görgey lett.

A tavaszi hadjáratban sikerült vereségek sorozatával sújtani az osztrákokat. Visszafoglaltuk Szolnokot, Hatvant, Vácot, Nagysallót, Isaszeget, Tápióbicskét, és Budát. Az osztrák csapatokat nem sikerült bekeríteni, de Magyarország nagy része ellenőrzés alákerült, és a császári seregek kivonultak az országból. A hadjárat eredménye a Függetlenségi nyilatkozat (ápr. 14. Debrecen Nagytemplom). Ebben kimondták a Habsburg-ház trónfosztását, s Magyarország függetlenségét. Kossuth lett a Kormányzó, majd május 2. Szemere a miniszterelnök. Május 1.-jén viszont Ferenc József és I. Miklós orosz cár a Szent Szövetség keretein belül megállapodást kötött. 200000 fős orosz sereg és 200000 fős osztrák sereg nézett szembe ugyancsak 200000-nyi magyarral. A magyarok közeledtek a nemzetiségiekhez, hiszen nélkülük nem lehetett győzni. A nemzetiségiek pedig már csak a Magyarokban bízhattak Olmütz után. A magyarok nyelvhasználatot ígértek, de ez nem volt elég nekik.

A nemzetiségiek autonómiára törekedtek. Nem volt példa sehol a világon.

A magyarok célja az orosz osztrák egyesülés megakadályozása, a magyar csapatok koncentrálása, s a császáriak legyőzése. Komárom térségében a várnál, Haynauval akartak megütközni, s számítottak a magyar lakosság segítségére. Ez volt Görgey terve. A másik terv Arad- Szeged-Temesvár térsége. Bem és Görgey egyesül, a románok ellenünk vannak, az ellenség is egyesíti erőit, de legalább lehet menekülni. Kossuth először pártolta Görgey tervét, de aztán ezt a megoldást választotta. Görgey megpróbálta legyőzni Haynaut perednél, de vesztett és visszavonult Arad irányába. Bem csapatai felmorzsolódtak a Segesvári csatában. Temesvárnál aug. 9.-én veszített a magyar sereg. Kossuth lemondott elmenekült és Görgeyre ruházta a hatalmat. Görgey pedig 13.-án letette a fegyvert. ( majd a 13 Aradi vértanú.)

A Spártai állam társadalmi és gazdasági berendezkedése

A spártai állam az egyenlőséget próbálta érvényre juttatni mindentéren. Az ionokat elzavarták, az őslakosokat pedig leigázták, vagy rabszolgaságba taszították. A földet felosztották egymás között 9000 egyenlő részre, és a hozzájuk tartozó helótákat (leigázott akhájokat) akiket nem volt szabad eladni, hiszen az állam tulajdonát képezték. Az egyenlőség megtartása miatt tiltották a kereskedelmet, vas pénzt használtak. A kapott területet úgy osztották szét, hogy biztosítsa számukra az elegendő táplálékot. A spártaiak nem művelték a földet, hanem a helótáik dolgoztak rajta, ez az ő feladatuk volt. Egy másik társadalmi réteg, a perioikoszok körüllakók, ők is dórok voltak, csak nem rendelkeztek polgárjoggal. Ők látták el Spártát, kézműipari termékekkel. Spártának alapvetően zárt társadalma volt.

Államformája arisztokratikus királyság, mely nem vagyon, hanem életkor alapján szerveződött, s melyben két király uralkodott. A királyok a régi korok maradványai voltak, jelentőségük csekély. A háborúban hadvezérek, békeidőben a vallási életet irányították.

Tagjai voltak a vének tanácsának, melyben rajtuk kívül még 28 60 éven felüli ember vett részt. Ők irányították a népgyűlést (apella) melyben minden 30-adik életévét betöltött spártai polgár részt vehetett csak igennel és nemmel szavazhattak, eléje terjesztett kérdésekben, és ha gerussziának nem tetszett a döntés, fel is oszlathatta a népgyűlést. A vének terjesztették fel a kérdéseket is. Másik fontos szerv az Ephorosz.Egy 5 tagú bizotság, melynek tagjait (30 éves) egy évre választottak meg. Az állam tényleges irányítói, a végrehajtói hatalom, bíráskodás, a tisztviselők ellenőrzése.
Spárta egy katona állam volt, melyben a földművelést a helóták, az ipart pedig a körüllakók űzték.

Aspártai férfinak csupán katonáskodni, míg a nőnek harcra alkalmas fiúkat kellett szülni és nevelni.
Születés után a gyermeket rögtön egy ellenörző testület elévitték, ahol a szigorú tagok vizsgálták meg a gyereket. Ha életképesnek találták életben maradt, ha nem a Taügetosz hegyére vitték , és pusztulni hagyták. Ugyanis Spártának nem érdeke egy gyenge fiú léte. 7 éves koráig az anya nevelte, aztán elszakították a családtól, s közösségben, katonai fegyelemre tanították, s rajok ba szervezték. Eteknek a vezetője e legbátrabb és életre valóbb ifjú volt. A krüpteia egy próba volt, mely során meg kellett ölnie egy helótát. Ennek egyrészt az volt az értelme, hogy szoktassa a vérhez az ifjakat, másrészt pedig megfélemlítse a helótákat.

A Római Köztársaság válsága

Az új Birodalommá vált Rómában Új problémák jelentkeztek. A megnőtt kereskedelmi forgalom kedvezett a hajó tulajdonosoknak, de akik szállítással adóbérlettel foglalkoztak kénytelenek voltak lemondani a politikai pályáról. A kereskedők alkották a lovag rendet. A másik csoportosulás a senatori rend volt, akiket a földbirtokos arisztokrácia alkotott. Óriási latifundiumaikon rabszolgákat, és új jövedelmezőbb termelési módszereket alkalmaztak. Ezekkel nem tudták felvenni a aversenyt a kisbirtokosok, hiszen ők nem tudták megfizetni a rabszolgákat, azúj belterjes gazdálkodás pedig nem terjedtel köztük, így maradta a gabona termesztés. Aversenyben nem egy paraszt család tönkrement, illetve a hadi kötelezettségek miatt nem tudta müvelni a földet. Létrejött egy új réteg, a plebs, akika a városokba menekültek, és ott szavazati joggal rendelkezetek. A római állam biztosított nekik élelmet, és viadalokkal kötötte le a figyelmüket.

A reformok szükség szerüvé váltak. Kr.e.135-ben Tiberius Grachus néptribunus Felakarta újjítani a licinius sextius féle földtörvényt, illetve földet akart osztania a az elszegényedettek között. A senátori rend híveivel együtt megölte. Öcsse Caius Grachus 123 –ban először támogatókat gyüjtött. A lovagrendnek adta a provinciai bíróságot, levitte a gabona árát, polgárjogot akarta adni a az itáliai szövetségeseknek,de ezzel plebs egyetlen jogát értéktelenítette volna el., kolóniákat aakart szervezni Karthagóban. Ezt használták fel ellene, hohy Karthagó eláétkozott földjén akar várost alalpítani 121-ben maghalt.

A reform nem csak az államigazgatásban illetve a társadalomban, heóanem a hadsregben is szükségessé vált. A tulajdonukat vesztett parasztok alsóbb rétegbe estek, földjük nem lévén nem voltak kötelesek katonáskodni. Így egyre jobban fogyott a hadra foghatók száma. Egy numidiai trónviszály során, a ró,mai légiókat egyszerűen megvesztegették. Marius egységesítette a fegyverzetett s a taktikát, illeve állandó ellástást biztosított, valamint, és amia lényeg, 16 év szolgálat után földet kaptakaza ager publicusból. Persze ezeket a törekvéseit úgy hajtotta végre, hogy többször consullá választotta magát.

IV Mitriádész Kis-Ázsiában pusztított. A senatori rend Sullát bízta meg, hogy menjen el és győzze le. Aztán végül Mariust bízták meg. Sulla így visszament Rómába és leszámolt a náppárt tagjaival. Marius elmenekült. Sulla ezután mitriádész eellen vonult, miközben Marius a senatori pártot karcsusította .
Sulla hazajött korlátrlan időre dictátorrá vlasztotta magát, senatus 300ról 600-ra növelte. Majd lemondott. A birodalomat nem lehet évenként változó vezetőkkel irányítani.

A rabszolgák helyzeteérdekes volt ekkor. A hódítások során óriási tömegben áramlottak be. Értékük a kereslet és kínálat, valamint szaktudásuk függvényében változott.

A legjobb dolguk a városokban, háztartásokban volt. A következő a larifundiumokon, aztán a bányákban, majd a gályákon dolgozóknak.

A galdiátorok olyan rabszolgák voltak akik egymás ellen, illetve állatik ellen harcoltak, és sorozatos győzelem esetén, szabadok lehettek. Persze ha lehettett, sosukat a kezükbe vedték. Amíga aszaadok elvoltak foglalava egymással addig ők megszökhettek. A legnagyobb rabszolga felkelés A capuai kiképzőből indult ki. A Spartacus vezette gladiátor sereg észak felé tört, és sorra győzte le , a római légiókat. (Gallok)Aztána a Pó völgyénél délre forduéltak.

És át akratak kelni a balkánra. Crassus 71-ben Pompeius támogatásával legyőzte őket Brundisiumnál. A válság nem oldódott meg. Mitriádész hatalmát kívánták megtörni, illetve a kalózkodás ellen. Ezt Pompeius elég sikeresen megoldotta. Így befolyása nőtt, amit a senatus úgy próbált kompenzálni, hogy nem adtak földete veteránjainak, így viszont a néppárthoz állt, és ott Crassus és egyambíciozus férfi Ceaser együtt létrehozták atriumvirátust. Ceasesr Gaalliát, Crassos a keéleti területeket, pompeius pedig hispániát szerezte amehg. Crassus vereséget szenvedette a pathusoktól. Pompeius nak és senatusnak viszont nem tesztett, hogy ceasear megerősödött, így jazarendelték hogy elszakítsák hadseregétól, de fegyveresen vonult be Itáliába és Pharszalosznál legyőzte pompeius, és egyeduralmat hozott létre.

A Reformáció és Ellenreformáció

Története során a Katolikus Egyház sok válságot élt át, és mindig voltak törekvések a hitélet tisztaságának megőrzésére. A reneszánsz pápai udvar, a fényűzés egyik központja volt. Óriási templomokat építettek, illetve a Szent Péter Székesegyházat. A nagy pompának, azonban ára volt. Az építési költségek illetve a színvonal fenntartására több pénzre volt szükség, ezért búcsúcédulákat árusítottak. Ezzel megváltották bűneiket Isten előtt.

Egy Katolikus pap, Luther Márton azonban megelégelte, a hitélet ilyetén beszennyezését.

1517. október 13.-án Wittenberg templom kapujába akasztotta ki 95 pontját.
Ebben többek között a búcsú cédulák árusítását, és a költséges szertartásokat ítélte el. Szerinte bűnt csak Isten bocsáthat meg, és egyedül a hit által üdvözülhet az ember. Szigorítani akarta a papi nőtlenséget, illetve a keresztség és az áldozás magmaradása mellett volt.
Luther pontjai gyorsan elterjedtek, és szinte minden társadalmi osztály megtalálta a magának valót.
A többségnek persze az egyházi vagyon felosztása tetszett a legjobban.
A wormsi konkordátumban a pápa kiközösíti Luthert, de néhány német fejedelem szárnyai aláveszi és Wartburg várába menekítik. Itt lefordítja németre a Bibliát.

Mindeközben kitört a háború a katolikus és a protestáns fejedelmek között, melynek végén 1555-ben megbékélnek a felek Augsburgban, és V. Károly azt a törvényt hozta, hogy „akié a föld, azé a vallás”.
Reformáció során persze nemcsak Luther bírálta felül a katolikus tanokat. Minden társadalmi osztálynak megvolt a maga reformátora.

A parasztság a kizsákmányolást akarta megszüntetni, melynek elvi kidolgozója Münzer Tamás volt. Először is az embert nem kisgyermekként, hanem felnőttként lehessen megkeresztelni, hiszen akkor már el tudja dönteni, hogy akar-e egyháztag lenni. Ezután kapták a nevüket Anapabtisták. Továbbá elítélték a gazdagságot, osztályok nélküli társadalmat akartak. Szerintük Isten birodalma itt a Földön van. Luther szembe fordul velük, és kitör a német parasztháború, amit a fejedelmek vernek le.
Másik korabeli reformátor, Kálvin János, aki a polgárság érdekeit nézte.

Eredeti neve Ulrich Cvingli, Genf francia prédikátora. Hitt az eleve elrendelésben, predestinációban, olcsó egyházat akart. Szerinte az uralkodó hatalma Istentől ered, és ha visszaél vele, akkor lemondathatják.

Alulról építkező egyházat akart, ami később az alulról építkező társadalom alapja lett.
Egy spanyol orvos Servit Mihály, aki ugyancsak hittérítő volt, tagadta a szentháromságot. Egy egyszerűbb egyistenhitű egyházat akart.
A reformáció során felértékelődött a nemzeti nyelv szerepe. A Bibliát anyanyelven kezdték fordítani. Fontossá vált az oktatás, és új tudományok jöttek létre és születtek újjá, pl.:Matematika, Csillagászat.

A katolikus egyház válaszlépése az ellenreformáció volt. Mivel biztos volt, hogy rengeteg hívet fognak veszíteni, a főcél ennek a veszteségnek a csökkentése volt.
A Tridenti zsinaton újjászervezték az egyházat. Búcsúcédulákat nem árultak, megtisztították a hitéletet, papnevelő intézeteket állítottak fel. Az Index tartalmazta a tiltott könyvek jegyzékét, melyeknek olvasása bűn volt. Illetve az Inkvizíciót is tovább működtették.
1540-ben megalapították a Jézus társaságot, a Jezsuita rendet, Loyolai Ignác vezetésével.

A katolikus egyház támasza Franciaország, a Habsburg Birodalom és Itália volt.

A Német-Római Birodalom inkább evangélikus. A református egyház Németalföldön, illetve Lengyel- és Magyarországon a katolikus vallással együtt volt jelen.
Angliában új egyház alakult az Anglikán egyház.

A Német egység

A német területek gazdasága a XIX. Század végén a II. ipari forradalom hatására robbanásszerűen fejlődött, köszönhetően részben Sziléziba és Ruhr vidékre beáramló angol tőkének. Ez robbanásszerű fejlődést eredményezett, különösen a nehéziparban.

Politikailag semmilyen egységet nem mutattak. A vezető szerep Poroszországé volt, aki már ki vette a részét a nagyhatalmi konfliktusok javából. A társadalmát pedig áthatott a német nemzet tudata, és a kialakulóban lévő tőkések érdeke is az egységes nemzet egy egységes piaccal.

A német területekkel szembeni legnagyobb kérdés a század elején az volt, hogy ki egyesítse a területet, az egykori Német-Római Birodalmat. A Habsburg Birodalom vagy Poroszország. Aztán a forradalmi hullám eldönteni látszott a kérdést a Poroszok javára, noha még az osztrákok is vállalhatták a szerepet. A poroszok képviselték a kis német egységet Ausztria nélkül. A porozok az idők folyamán szomszédjuk fölé nőttek, és Hohenzollernek köszönhetően eredményesen léphettek föl dinasztikusan. Az osztrákok vezette Németország lett volna a nagy német egység,de még mindig fent állt a kérdés: A nemzetiségekkel vagy nélkülük? Ebben a rendszerben a tagállamoknak lett volna némi önállóságuk.

A porosz kormány vezetője 1862-ben Bismarck lett, aki a hadseregben látta az új német egység létrehozásának esélyét. Ennek érdekében hadseregreformot vezetett be a liberális kormány megkerülésével. Ennek alapja az általános hadkötelezettség volt, mely a felnőtt korban kötelezővé tette a hadkötelezettséget, így biztosította a nagy létszámú, képzett sereget. A technikai apparátust is fejlesztették a hadseregen belül, így pl.: a csapatokat hátul töltős puskával látták el, Otto Von Maltcke segítségével. Otto Von Bismarck kiváló diplomáciai érzékekkel rendelkezett. Anglia látva az osztrák gyengeséget, támogatta az új állam létre jöttét. Ausztria nem biztosított megfelelő egyensúlyt Oroszországgal szemben. Az oroszok sem ellenezték a porosz tevékenységet, mivel a poroszok engedélyezték orosz csapatok manőverezését Poroszország területén, a lengyel megtorlás idején. Az egység ellenzői most is Bécs és Párizs voltak. Bismarck tudta hogy egyszerre túl nagy falat lenne a két állam.

Először a Habsburg Birodalom jött. A franciákat sikerült félrevezetni, hogy nem akarják az összes területet egyesíteni, és hogy a Rajna menti területekből ők is kapnak. Ezután az osztrákokat egyetlen nagy csatában Königratznél vereséget szenvedtek 1866-ban. Az osztrákokat nem büntették meg, csupán azt az ígéretet kellett adnia Ferenc Józsefnek, hogy nem akadályozza az egység létrejöttét. A háború után Poroszországhoz csatolták az észak német területeket. Létrejött az Észak-német Szövetség. Az egyesítésre törekvő poroszok egyre feszültebb viszonyba kerültek Párizzsal. 1870-ben Sedannal a poroszok megint nyertek a franciák ellen.

I. Vilmos császár a Versailles-i palota tükörtermébe 1871. január 18.-án kikiáltotta a Német császárságot. Ez a vereség III. Napóleon vesztét is okozta, így egy új Francia Köztársaság jött létre. Az új Köztársaság törekedett a békére a Német Császársággal, de ez munkás felkelésekhez vezetett márciusban. A Kommünt a fogságból kiszabadult francia hadsereg verte le májusban. A franciák elismerték az új német államot, hatalmas hadisarcot fizettek, és át kellett adniuk Elszászt és Lotaringiát. Ebből fakadt az a mély gyűlölet a franciák részéről, és azaz az ellentét, mely majd az I. Világháborúhoz, és a II. Világháborúhoz vezetett.

Egy 40000000 lakosú állam jött létre, mely Olaszországgal ellentétben, már komoly fajsúllyal rendelkezett. Ipara és gazdasága hamar túlszárnyalta az európai hatalmakét, és csak az USA előzte meg. A kormány a császárnak volt felelős, így igen nagy befolyása volt a hatalomba. Ez az új állam nagyobb bürokratikus apparátussal rendelkezett, mint a rendi államokban. Az élet minden területébe bele szólt, így biztosítva a demokratikus kereteit a polgári államnak és a gazdaság fejlődését. Ennyi hivatalnok foglalkoztatása sok pénzt igényelt, így emelkedett az adó elvonás. Tömeges állami oktatást dolgoztak ki, mely kielégítette az állam és az ipar képzett munkaerő igényét. Felszámolták az analfabétizmust. Anyakönyvet vezettek, és átvettek számos korábbi egyházi feladatot. Modern egészségügyet hoztak létre, melyet csak az állam biztosíthatott. A társadalmi és állami feszültségek elkerülése miatt szabályozták a munkáltató és munkavállaló viszonyt. Bevezették a balesetbiztosítást 1886, és a nyugdijjat 1889.