Hirdetés

Magyarország

 A magyar gazdaság fejlődését a 19. század közepétől tőkeszegénység jellemezte. EZ rányomta a bélyegét a fejlődés ütemére, területi alakulására (aránytalanságaira), műszaki-technikai színvonalára. A kiegyezéstől 1873-ig gazdaságunkban befektetett tőke 60%-a külső volt. Később, amikor a belső felhalmozás növekedni kezdett, a tőkebefektetés nagyobb része már hazai volt és csak kb. 45% származott külföldről. 1900-1913-ig terjedő időszakban már 75-25%-ban alakult a belső és külső tőke aránya. Ebben az időszakban tehát tulajdonképpen a külföldi tőke forradalmasította az ipar technikai szintjét. Abban, hogy a magyar ipar és a városfejlődés a történelem során ennyire Budapestre koncentrálódott, nagy szerepet játszott a tőkehiány. Az infrastruktúra itteni viszonylagos fejlettsége koncentrálta ide a termelőkapacitásokat.

Foldrajz_Magyarorszag.mp3

A trianoni határrendezés után előálló helyzetben új alapokra helyeződött a tőkehiány. Az egykori belső nyersanyagra támaszkodó és túlnyomórészt belső piacra termelő gazdaságunk máról holnapra exportra és importra utalt lett, és rákényszerült a világgazdasághoz való csatlakozásra. Eleinte csökken a külföldi tőke áramlása, majd óvatosan ismét beindult, de ezért Nyugat-Európához viszonyítva Magyarország későn kezdett fejlődni.

A II. Világháború során az ipari állóalap, tőkekapacitás, valamint az infrastruktúra jelentős hányada tönkrement. Az ezt követő időszakban mind az ipar, mind a mezőgazdaság, mint a tercier ágazatokat áthatotta a tőkehiány.

A rendszerváltást követően a KGST szétesése, a keleti piacok összeomlása, a piacgazdaság viszonyainak kialakításával járó problémák jelentkezése, az infláció felerősödése, a körbetartozások, a csődbement vállalatok nagy száma, a lakossági vásárlóerő csökkenése, a belső piacok beszűkülése, a munkanélküliség növekedése, az EU-hoz való csatlakozása támasztotta elvárásoknak megfelelés, az adósságterhek növekedése, a struktúraváltás igénye egyszerre zúdult gazdaságunkra. Ebben a szituációban gazdaságunkban a tőkeigény felerősödik. A tőkehiány gátolja a fejlesztési programok végrehajtását.

 

A problémák megoldása 2 forrásból lehetséges: belsőből és külsőből.

A belső részben mindig szűkösen áll rendelkezésünkre, részben pedig kimerülőben van. Így marad a külföldi forrás, amely lehet segély, hitel és működőtőke.

 

Milyen hasznunk származhat a külföldi tőkéből:

  • -.A piacgazdaság kialakításához fejlett infrastruktúra és jelentős működőtőke szükséges, a vegyes vállalatok alapítása fontos szerepet játszik a fejlett technika, technológia és korszerű szervezési módszerek elterjesztésében. 

  • -.Javítják a nemzetgazdaság jövedelemteremtő képességét 

  • -.Hozzájárulnak a know-how, marketing, management, kereskedelmi és pénzfolyamatok nemzetközi áramlásához 

  • -.Elősegítik a devizához jutást 

  • -.Bővül a külpiacokon való értékesítési lehetőség, hozzák kapcsolataikat 

  • -.Hozzájárul az exportvolumen és gazdaságosság növekedéséhez. 

 

Milyen hátrányai vannak:

  • -.Kedvezőtlen az olyan külföldi tőke, amely csak a belső piacra termel, mert a külföldi vállalatok a hazaiaknál általában tőkeerősebbek, ezért a magyar vállalatot kiszorítják a versenyből, 

  • -.Ha a kivásárolt cég a multinacionális cég bedolgozójává válik, 

  • -.Elsorvasztja a hazai vállalat háttériparát, megszünteti a hazai kooperációs tevékenységet és ezáltal növeli a termelés import igényességét. 

 

Ma már külföldi részvétellel működő gazdasági társaság bármelyik tevékenység folytatására alapítható, kivéve ha ezt a törvény kizárja, vagy korlátozza.

A vegyesvállalatokban lényegesen magasabb a dolgozók bére, mint az állami vállalatokban, vagy más privatizált egységekben, ezáltal emelik a hazai foglalkoztatottak átlagbérszintjét.

A vegyesvállalatokban nagyobb az eredmény, a versenyképesség növeli vállalataink hatékonyságát.

1997-re a Magyarországra érkezett külföldi működőtőke nagysága elérte a 16 md dollárt és várhatóan évente további 2 md dollárral fog emelkedni. A TŐKEBEFEKTETŐ ORSZÁGOK TŐKÉJÜK CSÖKKENŐ SORRENDJÉBEN: Németország, USA? Ausztria, Franciaország, Hollandia, Nagy-Britannia, Kanada, Svájc, Izrael, Norvégia stb.

 

Mi motiválja a külföldi vállalkozót tőkéjének magyarországi befektetésében:

  • -.átlagosnál magasabb profit (kisebb bérek miatt, egyes anyagok bőségétől, az üzletrész relatív olcsóságától) 

  • -.jelenlegi vagy jövőbeli piacokat. 

  • -.Természeti szépségek – idegenforgalmi lehetőségek 

  • -.Sajátos éghajlati adottságunk előnyei 

 

Mi gátolja a tőkebeáramlást:

  • -.a fogadó ország instabilitása 

  • -.politikai feszültségek 

  • -.bankrendszer fejletlensége 

  • -.a vállalat alapítás időigényessége, bürökratikus volta 

  • -.túl sok előírás 

  • -.1992-ig gátló tényező volt a számviteli rendszerünk nyugatitól eltérő jellege 

  • -.infrastrukturális ellátottság alacsony színvonala 

Mindez alátámasztja azt a megfigyelést, hogy még egy olyan kicsi ország, mint Magyarország területén sem egyenletes a külföldi működőtőke térbeli elhelyezkedése. Sajnos a területi aránytalanság mind a mai napig igen jelentős. A működőtőke országon belüli regionális megoszlása nem közömbös. Nemzetgazdaságunk egészére nézve az az előnyös, ha az nemcsak Budapestre és egyes észak-nyugati térségre koncentrálódik, hanem a vidéket is fejleszti és csökkenti a nagy területi differenciákat.

 

Ma már a tőkeáramlás nálunk sem egyirányú. A külföldön alapított magyar-külföldi vegyesvállalatok száma 1991-től megtöbbszöröződött, de a kivitt tőke értéke csökkenő ütemű növekedést mutat. A magyar befektetők többsége a volt szocialista országokat célozta meg. 1992-ben újonnan létrejött 398 ilyen cég közül 101 Romániában 52, Csehszlovákiában, 133 a FÁK-országaiban, 36 pedig Németországban jött létre.