Hirdetés

A latin abstractio szó jelentése ‘elvonás’, ‘elvonatkoztatás’. Gondolatimegismerési tevékenység, a művészi alkotómunkának is az egyik legfon-tosabb mozzanata, melynek során az alkotó külsó és belső élményeinek, ismereteinek összességéből kiválasztja a mű szempontjából lényegeset, a fölösleges részleteket elhagyja, s ezáltal egy általánosabb érvényű gondolatot állít középpontba, önt formába. A képzőművészetben a természetes formáktól a geometriai formák felé (pl. V. Kandinszkij), az irodalomban a valószerű személyektől,.tárgyaktól, helyzetektől a fogalmak felé történik az elvonatkoztatás.

 

Az -> absztrakció műveletének eredménye. Egy ~ dolog nem létezik önállóan, érzékletesen,, hanem több konkrét létező közös tulajdonságainak kifejeződése. Az irodalommal kapcsolatban szűkebb jelentésében az vantgárd poézis egyik irányzatát értjük alatta; amelynek képviselői zenei hatású szövegeket alkottak kitalált szavakból; alkalmazza a -> dadaizmus, a —ífuturizmus és a -> lettrizmus.

 

Latin absurdus szó kellemetlent, ízetlent jelent. Köznapi szóhasználatunkban jelentése: lehetetlen, képtelen. Olyan esztétikai minőség, melyben az ábrázolás túllép a -> fantasztikum keretein, jelenségeit lehetetlennek, képtelenségnek érezzük. A fantasztikus irodalom is tartalmaz mesés-mitikusutópisztikus elemeket, azonban mindezt a mindennapi logika szabályainak megfelelően, míg az ~ban éppen ez a konvencionális logika nem érvényesül, s ezért hatása váratlan, egyéni, meghökkentő. Ugyanakkor az – mégsem mellőzi teljesen a hagyományos gondolkodást: az alkotó nem bízza a véletlenre a szavak egymásutánját {-> automatikus írás), nem használ fiktív szavakat {-> absztrakt költészet): az értelmetlen helyzet ábrázolása hordozhat értelmes jelentést. Már ókori művek is tartalmaznak – elemeket (Arisztophanész), később is számos író jellegzetes motívuma (F. Rabelais, E. T. A, Hoffmann, F. Kafka, az -> avantgárd képviselői), azonban fő esztétikai minőséggé a XX. században válik. Az ~ egyik fő teoretikusa, A. Camus szerint az ember léte ~, mert egy olyan világban él, melyet soha nem érthet meg, még a saját helyét sem ebben a világban, s így a valóság is csak ~ módon ábrázolható (Camus Sziszüfosz mítosza, 1942). Az ~ nem egyszerűen annak megállapítása, hogy a világ abszurd, hanem egy ellentét, egy folyamatos feszültség, amely egyrészt az ember rendre és ésszerűségre törekvése, másrészt a világ igazságtalansága és rendnélkülisége között áll fenn. Az ~ hasonlít a -> groteszk minőséghez, amely azonban jobban beilleszkedik a hétköznapi életbe és inkább szánalmat, utálatot ébreszt, mint meghökkenést vagy rémületet. Az – dráma és elbeszélés alkotóit (S. Beckett, E. Ionesco, F. Dürrenmatt, B. Vian, G. Grass stb.) alapvetően meghatározták második világháborús élményeik, az atombomba képtelensége, ugyanakkor valóságossága.

 

ABSZURD DRÁMA

A modern -> dráma egyik irányzata, melyben az ^abszurd az uralkodó esztétikai minőség. A műfaj első reprezentáns darabjának E. Ionescu Kopasz énekesnőc. darabját tartják, de már a XIX. sz.-tól kezdve megjelennek az abszurdra jellemző sajátosságok pl. A. Jarry Übii király c. drámájában (1896). Képviselői az ~ létrejöttét a -> dadaizmus és a -> szürrealizmus vívmányaihoz kötik, de merítenek a -> misztériumdrámák és a vásári -> komédiák világából is. Elsősorban a jóléti társadalom és a világháború individualista bírálataként jött létre. A fenséges és a -> groteszk elemek egyidejű beiktatásával alkot látomásos korkritikát, az embert tehetetlen lénynek, s a világot eleve megérthetetlennek mutatja. Jellemzője a szereplők tipizálása, és a nyelvi kommunikáció érvényességének kétségbe vonása. Az ~ szinte cselekmény nélküli, kevés szereplőt vonultat fel. Összefüggő események helyett inkább kiragadott hétköznapi helyzetekből, jellemekből, gesztusokból teremt szimbólumokat, reális közegbe ágyazott abszolút lehetetlenséget mutat be. A konvenciókat, a konfliktusokat olyan szemszögből láttatja, hogy azok új értelmet nyerve, a lét egyetemes kérdéseinekjelképeivé váljanak. A műfaj legfontosabb drámaírói: S. Beckett, H. Pintér, J. Genet, S, Mrozek, E, Ionescu, E. Albee, V. Havél, B. Vian, G. Grass.

 

Valamely elkészült, megjelent írásmű átalakítása, átdolgozása. Az eredeti alkotás ennek során megváltozhat műfaja, formája, terjedelme, stílusa, nyelvezete stb. tekintetében. Az átalakítás.jellege és mértéke a változtatás céljától függ. Az ~t indokolhatja az, hogy az eredeti művet más művészeti ágban vagy műfajban is hozzáférhetővé kívánják tenni. Gyakran előfordul regényeknek, novelláknak színpadi művé, illetve rádió- vagy tévéjátékká, valamint filmforgatókönyvvé való átdolgozása, amit akár maga a szerző is elvégezhet, -ról van szó a szabad fordítások esetében is, mikor az eredeti műhöz hű -> műfordítás helyett a fordító önkényesen bánik a szöveggel.

 

Az anekdotával rokon műfaj, a különbségük, hogy az adoma a valóságnak csak a látszatára tart igényt, és nem megtörtént eseményeket mesél el. Rövid, csattanóra végződő, indulatmentesen kedélyes történet, melynek főhőse általában valamely közösségi típus (a cigány, a skót, a zsidó, a gróf) vagy magatartástípus (a rátarti, a fösvény, a tékozló) tipikus megtestesítője. Főként az élőszóra jellemző műfaj, de irodalmi szintre emelték az olasz reneszánsz anekdotaszerzői, később gyakorta megjelent a hitvitázó irodalomban és tréfakönyvekben. Igazi nagymestere volt J. P. Hebbel és H. von Kleist. A magyar irodalomban a műfajt Mikszáth Kálmán és Jókai Mór adomái képviselik.

 

Ha valamely irodalmi művet a szerzője, vagy a kötet szerkesztője, illetve kiadója kifejezetten egy-egy személynek, csoportnak ajánl, ezt a szándékát írásban is rögzítheti. E gesztus jelenthet köszönetnyilvánítást üzleti, baráti, szakmai támogatásért, és ekkor általában nincs kapcsolatban a mű tartalma a címzettel, máskor viszont a szerző szinte személyes üzenetet küld az ajánlásban megnevezett személynek (pl. József Attila Alkalmi vers a szocializmus állásáról – „Ignotusnak"; Ady Endre Valaki útravált belőlünk -„Schöpflin Aladárnak küldöm", Ady Endre Hunn, új legenda – „Hatvány Lajosnak küldöm szeretettel és hálával azért, mert szeret, bánt és félt"). Kialakulásában fontos szerepet játszott a művek másolását, kiadását, illetve magukat a Szerzőket anyagilag támogató mecénások iránti tisztelet kifejezésének szándéka. A köszönetnyilvánításnak ez a formája az ókortól kezdve a XVIII. sz. közepéig igen elterjedt, különösen megélénkült a könyvnyomtatás első időszakában. • Az ajánlás motívuma megjelenik egyes versformák állandó részeként is, főleg a -> ballada, a -> románc és a rondó zárószakaszaként, formailag alkalmazkodva a költemény szerkezetéhez. Először francia nyelvterületen alakult ki, majd a -> trubadúrköltészet terjedésével Európa-szerte megjelent. Egyrészt a vers tartalmát foglalta össze, másrészt a patrónusnak való felajánlás fogalmazódott meg benne (pl. F. Villon balladái).

Az ajánlás önmagában az alkalmi költészet körébe tartozó önálló műfajként is szerepel (-> alkalmi vers). Szólhat az olvasóhoz, baráthoz, pártfogóhoz, illetve lehet egy költőtárshoz írt méltatás, dicsőítő költemény. A címzett neve gyakran megjelenik a vers címében is.

 

Tömör, szellemes, általában egyetlen mondatból álló erkölcsi vagy bölcseleti tételt kifejtő.mondás. Általában titkolt vagy tiltott igazságra mutat rá

 

Szűkebb értelemben azt a művészeti, esztétikai irányzatot jelenti, melyet a XIX. sz.-ban a polgári társadalom hivatalos művészete képviselt, mely az előző századok művészeti akadémiáinak elvárásait és szabályait támadhatatlannak, a művészetet pusztán megtanulható mesterségnek tekintette. Az eredetiséget háttérbe szorítva a technikai tökélyt abszolutizálta. Minden modern művészeti törekvés az ellene való küzdelemre alapozta létét. A képzőművészet mellett az irodalomban ís megjelent (pl. a francia akadémia). A magyar ~t nálunk a Gyulai Pál vezette népnemzeti iskola képviselte.

 

Irodalmi és művészeti irányzat, mely az -> expresszionizmus radikális ágaként alakult ki Németországban. A DieAction (1911-1932) c. folyó-irat köré csoportosult fiatalok voltak a tagjai. A. háborúellenesség és a társadalmi forradalom szükségességét hirdették. Felfogásuk szerint a művész tevékenységével aktívan részt vesz a társadalom alakításában. A cselekvés útján át lehet hidalni az élet és a művészet közt tátongó szakadékot. A művészetet a társadalom javításának szolgálatába kell állítani. Nem a művészet, hanem a tett a fontos. Nem a megjelenítés minőségi definícióját keresték, hanem a befogadóban kiváltott hatást figyelték. Erőteljes propagandával próbáltak hangot adni követeléseiknek, röpiratokat terjesztettek, plakátoztak, gyűléseket szerveztek, tematikailag kapcsolódtak a munkásmozgalmi tendenciákhoz. Elítélték a bürokratizmust és az elgépiesedést. A kezdetben művészeti irányzatként induló aktivizmus -> avantgárd magatartásformává ért, és főleg a baloldali érzelmű, radikális szellemű művészekre volt nagy hatással. V. V. Majakovszkij, A. Breton, L. Aragon és P. Éluard’is ezen művészi magatartásforma útját követte. Magyarországon az ~ hívei voltak Kassák Lajos vezetésével A tett című folyóirat munkatársai, többek között Barta Sándor, Bortnyik Sándor, Moholy Nagy László.

 

A francia hangsúlyos vers. A magyar felező tizenkettestől csak annyiban tér el, hogy követve a francia nyelv hangsúlyozását a hatszótagos félsor utolsó szótagját emeli hangsúlyos helyzetbe. Elnevezését a Nagy Sándor kalandjait bemutató verses elbeszélések francia változatáról kapta, melyek ebben a formában íródtak. A XIX. sz. végéig töretlen volt a versforma sikere, de még az ezt követő időkben is felfedezhető használata pl. P. Éluárd költészetében. A francia eredeti formához képest az európai irodalom sok változatot hozott létre, így ma már ~nak tekintünk jóformán minden két-három ütemből álló, 12-14 szótagos sorokból felépülő költeményt. A francia ~ magyarra való hű fordítása csaknem lehetetlen, ezért műfordítóink inkább a jambikus lejtésű sorokat részesítik előnyben.

 

A legősibb költői megnyilvánulások (-> munkadalok, bölcsődalok, siratok) minden bizonnyal e műfaj körébe tartoztak. Közéleti esemény éppúgy szolgálhatott tárgyául, mint a magánélet vagy a baráti körben megrendezett mulatság. Az egyszeri, vissza nem térő alkalom megéneklése a rögtönzés szabadságát nyújtotta a szerzőknek. Pindaros, Horatius, Vergilius is írtak olyan verseket, melyeknek valamely alkalom szolgált tárgyául. Igazi fénykorát az ~ a reneszánsz idején a neolatin költészetben, majd a barokk korban élte, amikor a közönségnek szánt verset kedvére díszíthette a szerző a kedvelt mitológiai apparátussal, s .kor ízléséhez igazodó túlcsorduló körmondatokkal. A romantikaidején főként atörténelmi események apropóján születtek ilyen alkotások. A témaválasztás jelentéktelensége, s a divatnak való alárendeltség csakhamar megszülte az epigonköltők hadát és a költészet ezen ága hanyatlásnak indult. Nálunk a leghíresebb az ~ megnyilvá-nulásai közül Rimay János Balassi-epicédiuma. Jelentős alkotások fűződnek Gyöngyösi János és Csokonai Vitéz Mihály nevéhez is.

 

Olyan regénytípus, mely általában egy ideális államberendezkedést mutat be. A szerzők e művek megírásával korkritikát is gyakorolnak. Hőseik gyakran távoli országokban járva, a múltban vagy a beláthatatlan jövőben kalandokon át ismerik meg egy ideális, ám a jelen szempontjából nézve utópisztikus világ képét. A -> szatíra éppen abból fakad, hogy a jelen társadalom hiányosságait felnagyítva szembesíti az olvasót saját korával. A műfaj szoros összefüggésben áll az utaztató regénnyel, a fantasztikus irodalommal, a kalandregénnyel, az antiutópiákkal (-> regény). A – fénykorát a XVII-XVIII. sz.-ban élte, kibontakozásához nagy mértékben hozzájárultak a feudális abszolutizmus és a polgári törekvések harcai. Ezek a szerzők főként a reneszánsz utópiák (Morus Tamás Utópia, T. Campanella Napállam) nyomdokaiban jártak. Bessenyei György Tariménes utazása (1804) és Szathmári Sándor Kazohiniája (1975) képviselik a műfaj hazai vonulatát.

 

Az arab eredetű ‘elbeszélés, naptár’ jelentésű szó olyan időszakos kiadványtjelöl, mely kezdetben csillagászati naptárat tartalmazott, majd ismeretterjesztő és szépirodalmi anyaggal is kibővült. Európában a XV. sz.-tól jelennek meg ezek a gyűjtemények, a naptáron kívül egészségügyi, orvosi tudnivalókat, menetrendeket, a mezőgazdasági és a ház körüli munkák időzítésére vonatkozó tanácsokat, időjárási előrejelzéseket közöltek. Fokozatosan felbukkantak bennük szépirodalmi betétek is, eleinte az évszakokhoz, hónapokhoz tematikusán kapcsolódva, majd egyre inkább szórakoztató céllal jelentettek meg elbeszéléseket, verseket, anekdotákat. A XVI. sz.-tól már nyomtatott formában terjedtek az r-ok, és mind népszerűbbé váltak, később már kizárólag irodalmi művekből álló gyűjteményeket is szerkesztettek. • Magyarországon a reformkor idején élte virágkorát, legjelentősebb példája a Kisfaludy Károly (1821-1830), majd Bajza József (1832-1837) szerkesztette Aurora. A kor folyóiratirodalmához képest újszerűsége abban állt, hogy nem fordításokat, átdolgozásokat tartalmazott, hanem „tárgyai mind eredeti magyar elmeszülemények" voltak, valamint már csakis szépirodalmat közölt. Ez anagyközönség körében is igen sikeres évkönyv irodalomtörténeti jelentőségre tett szert a nemzeti romantika képviselőinek felfedezésével (-> almanachlíra).

 

A XIX. sz. első felének egyik irodalmi irányzata. Nevét onnan kapta, hogy művelői többnyire a korszak népszerű kiadványtípusában, az -talmana-c/iokban jelentették meg műveiket. Bajza József költészetében jelent meg először az almanachlírát jellemző bensőséges, intim hatásra törekvő, rezignált, érzelmes hangvétel, majd hamarosan nagy népszerűségre tett szert a polgárosuló nemesi és városi olvasóközönség körében. Ábrándosan, merengve, passzívan szemléli a világ jelenségeit, a szerelmet, a barátságot, a családi életet választja témájául. Ami Bajzánál még a romantika legjobb hagyományainak folytatása, sőt korszerűsítése volt, az követőinél, Pap Endre, Kunoss Endre, Császár Ferenc, Surjánszky Antal munkásságában modorossággá, mesterkéltséggé, lírai szenvelgéssé vált.

 

Jambikus sorfajta, me]y Anakreonnak és követőinek, az Anakreonteia c. gyűjtemény szerzőinek műveiben uralkodó volt. Két változatban valósul meg: 7, ül. a 8 szótagszámú sorban (anakreóni hetes és nyolcas). Bármelyik verslábat helyettesítheti spondeus (—). Képletete: u-/u-/u-/u-A magyar költők közül Rájnis József, Földi János kedvelte, hazai nagymestere Csokonai Vitéz Mihály: .

 

„ Vadjámbusid, barátom, Hadd zengjenek szerelmet!" így szála Archilochnak Anákreon szelíden. De ő saját szülöttit Nem engedé szerelmes Dalokkal.elpuhítni."

(Az anákreoni versek)

 

A görög eredetű szó időszerűtlenséget jelent, azt a jelenséget értjük alatta, amikor egy műben olyan elemeket, motívumokat alkalmaz a szerző véletlenül vagy szándékosan, melyek a bemutatott korszakban még vagy már nem léteztek. A kortévesztés lehet tárgyi jellegű, vagy jelentkezhet a nyelvhasználat szintjén, amikor az ábrázolt vagy megidézni kívánt korra jellemző nyelvi elemeket használnak, ezt a stilisztikai eszközt -> archaizá-tósnak nevezzük. • Az idősíkok egymásbajátszása háromféleképpen valósulhat meg: 1. Egy bizonyos korszakban játszódó cselekményben a múlt elevenedik meg. Ilyen módon anakronisztikus Don Quijote alakja M. Cervantes regényében. 2. Az adott korban még nem létező, későbbről származó motívum keveredik bele a történetbe. Ezt az eljárást előszeretettel alkalmazzák a XX. században keletkezett történelmi regényék, drámák szerzői -> groteszk vagy -> abszurd hatást keltve vele, de a középkori és a barokk irodalomban is gyakran előfordult, hogy pl. az antik irodalomból származó, az ókorban zajló történeteket saját udvari, lovagi környezetükbe helyezték. 3. A távoli jövőben is játszódhat a cselekmény, ekkor biztos ismeretek híján a szerzők szükségképpen a fantáziájukra hagyatkoznak. Részben saját koruk viszonyait vetítik ki a jövőre, másrészt kitalálnak, megelőlegeznek bizonyos tudományos-technikai fejlődést, sajátos társadalmi berendezkedést. Ez a módszer elsősorban az -> utópiákra és a tudo-mányos-fantszatikus irodalomra jellemző.

 

A görög szó jelentése ‘megfelelés’, ‘hasonlatosság’, ‘egyenlő arány’. Két vagy több, lényegében különböző dolog közötti hasonlóságon alapuló megegyezés. Az író számára lehetőséget nyújt arra, hogy bonyolult jelenségeket az ~ segítségével világosabban, érthetőbben mutathasson be. Gyakran előfordul a példázatokban (a bibliai tékozló fiú). Ugyanakkor két vagy több mű között is létezhet analógiás megfelelés, valamely motívum, valóságanyag stb. tudatos vagy véletlen hasonlóságán. Analógián alapul minden szókép, metafora, hasonlat is.

 

Olyan rövid, csattanós történet, amely a hitelesség igényével lép fel, és konkrét, általában közismert személyekkel megtörtént eseményeket mesél el. Először Prokopiosz használta Justinianus császár magánéletéről írt írásának címeként. A régiségben olyan művet jelentett, mely a szóbeli közlés útján terjedt, mert tartalma miatt nem volt kiadható (anekdotosz-’ki nem adott’, ‘titkos’). A humoros, ironikus hangvétel jellemzi, A műfaj hamar bekerült az irodalmi észköztárba, a középkori krónikaírók is gyakran éltek vele, valamivel távolabb kerülve a történet valódiságától {-> krónika), A különböző anekdotagyűjtemények a XII. sz.-tól óriási népszerűségnek örvendtek, olyannyira, hogy ezekből merített saját történetei számára pl. Dante avagy G. Boccaccio. Mátyás király életéről szóló anekdotákat M. Galeotto írt. A XVIII. sz.-ban a műfaj vulgarizálódott, újságcikk-sztorivá vált. H. von Kleist és .1. P. Hebbel tollán csiszolódott aXIX. sz.-ban. Nálunk Hermányi Dienes József és Kónyi Sándor írt anekdotagyűjteményt. Legnagyobb mesterének Mikszáth Kálmánt tekintik, de a magyar epikai hagyomány egyébként is kedveli az anekdotizáló stílust, mely mint regényszerkesztési elv lazán összefűzött epizódokból építkezik,. Jókai Mór, Krúdy Gyula, Esterházy Péter prózájának fontos eleme.

 

A latin eredetű ‘megjegyzés’ kifejezés rövid, pársoros ismertetést, jegyzetelést, széljegyzetet jelent. Szűkebb értelemben a -> bibliográfiák, könyv-i.ui katalógusok összeállításánál az a néhány mondatból álló ismertetés, mely tájékoztató jelleggel-tömören összefoglalja a"mű tartalmát. A tartalmi kivonaton túl rövid értékelést is tartalmazhat.

 

Olyan alkotás, mely a szerző megnevezése nélkül maradt fenn. Különböző társadalmi, politikai, ideológiai és személyes okai lehetnek annak, ha egy alkotó nem adja nevét a művéhez. Egyes esetekben fény derült a szerző kilétére még életében, máskor csak utólag, hosszas kutatás árán lehet azonosítani, gyakran pedig egyáltalán nem. De nem volt mindig fontos az alkotó személye: a középkorban a művészi, irodalmi művek gyakorlati célokat szolgáltak (prédikációk, krónikák, imádságok), a művész nem volt több mint mesterember, nem is fűtötte művészi öntudat. Ennélfogva sokáig fel sem merült, hogy az egyházi írók, krónikások, történetírók feltüntessék nevüket, nem az utókor érdeklődésére számítottak, csak a mesterségüket végezték. Irodalmunk korai, latin és magyar nyelvű emlékeinek szerzői is ismeretlenek, az egyik Gesta Hungaromm alkotóját az utókor éppen Anonymusnak (‘névtelennek’) keresztelte el, az Érdy-kódexben fennmaradt prédikáció- és legendagyűjtemény szerzőjét pedig Karthauzi Névtelennek. Az anonim művek tekintélyes része a ^népköltészet köréből származik. A -> szájhagyomány útján terjedő alkotások nem egyetlen személy, hanem egy-egy közösség művei, továbbhagyományozódásukkal folyamatosan változnak, ezért nem ís köthetők nevesített szerzőhöz. • A -> publicisztikában gyakori egy-egy kisebb cikk, -tglossza, rövid kritika vagy tudósítás megjelentetése a szerző neve nélkül, de jelentős írók korai műveit is adták már ki névtelenül (pl. J. W. Goethe Werther). A szerzők elrejtőzésének másik, elterjedtebb lehetősége, ha álnevet használnak.

 

Az ókori görög és római művelődés és kora. -r> ókori görög irodalom, -drámai irodalom

 

Irodalmi szöveggyűjtemény, lírai, prózai, drámai művekből vagy szemelvényeikből bizonyos szempontok alapján szerkesztett összeállítás. Az ókorban még csak epigrammagyűjteményeket illettek a’ virágfüzér’ jelentésű görög szóval, később már minden műnem és műfaj belefért a fogalom kereteibe. A válogatás szempontjai a lehető legváltozatosabbak lehetnek. Bemutathatják egy-egy korszak és műfaj reprezentatív alkotásait (pl. Magyar költők, 17. század I-II. – Komlóvszki Tibor; Magyar drámaírók, 19. század 1-11. – Nagy Péter; Klasszikus francia költők 1-11. – Lator László), áttekintést adhat egy nemzet irodalmáról (pl. A francia irodalom kincsesháza – Illyés Gyula), de az iskolai oktatás célját szolgáló szöveggyűjtemények is mind az antológiák körébe tartoznak. Készülnek tematikus összeállítások (pl. Szívlakoma – A groteszk költészet gyöngyszemeiből), illetve a szerkesztő vagy a fordító saját érdeklődését, ízlését tükröző kiadványok is (pl. Weöres Sándor Három veréb hal szemmel, Antológia a magyar költészet rejtett értékeiből és furcsaságaiból). Az antológiák minden esetben kifejezik koruk irodalomfelfogását, ízlésvilágát és értékszemléletét, ami a gyűjtemény tárgyának kiválasztásában, a válogatás szempontjaiban, és az e szempontoknak való megfelelésében nyilvánul meg.

 

Az orosz hangsúlyváltó verselés egyik elterjedt strófaszerkezete, melyet Puskin elbeszélőkölteménye tett ismertté. Nyolc és kilenc szótagból álló sorait és kötött rímeit a következő rendszer jellemzi: 9a 8b 9a 8b 9c 9c 8d 8d 9e 8f 8f 9e 8g 8g.

 

A görög eredetű szójelentése ‘feltárás’, ‘felfedés’, ‘kinyilvánítás’. Azókori héber és az ókeresztény irodalom műfaja, az isteni akarat rejtett, főleg a iiivorc vonatkozó tényeit próbálja feltárni. Formailag valamely bibliai ..i-mély szájába adja a kinyilatkoztatást, mely gyakran egy múltbeli ese-iiK-iiynck ajövőbe vetített látomása. A kereszténység a héber ~ek motívumának egy részét átvette, sőt kibővítette az utolsó ítélet, a világvége látomásával. A -> kánonba viszont csak egy – került be, Jánosé, a többi •(//íoAn/maradt,,vagy keresztény szellemben átdolgozták. Keletkezésük Idejétől (i. sz. II. sz.) egészen i. sz. V. sz.-ig olvasott, népszerű alkotások voltak, majd akánon megszilárdulásával az eretneknek számító iratok közé I a rtoztak, így az egyház igyekezett megsemmisíteni a zsidó ~ek fennmaradt példányait. • Apokaliptikus motívumok a szépirodalom egyéb területein is megjelennek: a végítélet, a világvége látomása gyakorta fölidéződík azokban az alkotásokban, melyekben háborúk, pusztító járványok, az emberi-Béget fenyegető katasztrófák réme tűnik fel.

 

Görög eredetű kifejezés, melynek jelentése ‘elrejtett’. Az ókeresztény és ókori zsidó irodalmi műveknek az a csoportja, melyeket nem vettek fel az Ószövetség és Újszövetség mértékadó könyvei közé, tehát kizárták a -> kánonból, „hivatalosan" nem tekintik a Biblia részének. Ugyanakkor ezek az iratok műfajukat, tartalmukat és stílusukat tekintve közel állnak a Bibliához, gyakran a kanonikus könyvek hatására vagy azokat kiegészítendő készültek. Az egyes szövegek apokriffá nyilvánításának kritériumai nem azonosak a különböző vallási irányzatok, a zsidó, a katolikus és a protestáns egyház szerint. Magyar nyelven az első teljes bibliafordításban már olvashatók apokrifák, hiszen Károlyi Gáspár a Luther-féle protestáns alapművet követte , mely a görögül hozzáférhető szövegeket is tartalmazta (-> bibliafordítás).

 

Horatius verseiben (pl. Liciniushoz) hirdetett ideális sztoikus erkölcsi magatartás, mely később fogalommá vált. Eszerint a rossz végletek között mindig az ~et kell keresnünk; azonban ez nem egy óvatos, várakozó álláspontot jelent, hanem cselekvő magatartást, az adott helyzetben az egyensúly megtartását. Költőink közül Berzsenyi Dániel világfelfogásának egyik központi kategóriája volt. (-> sztoicizmus)

 

Egy szöveg régiessé tétele, régebbi stílus utánzása, követése, az ábrázolt kor hangulatát, stílusát felidéző nyelvi elemek, fordulatok, alakzatok alkalmazása. Az archaikus, régi, régies hatást keltő motívumokat archaizmu-íoknak, az ilyen elemekben bővelkedő műveket archaisziikusnak nevezzük. A szerző a kifejezőség, érzékletesség kedvéért felelevenít egy régebbi nyelvállapotot, annak egyes jellegzetességeit, szerkezeti sajátosságait, de egyes kivételes esetektől eltekintve nem próbálja meg rekonstruálni (pl. „A hajnal egy rósás ujját már bédugá az ablakon, ellenben a többi még ökölbeszorítva hevert édesbátyja, az éjszaka ölében. Kis.findzsányi csillagok szikrámfakón a kastélykert fölött, s gőzlöttek a kénfördők, e gyógyhatású sárkánygyíkai a Naturának." Parti Nagy Lajos A fürdőző leány). Számos példabizonyítja, hogy abravúrosan művelt -sal olykor nem létező, fiktív szerzők egész életművét létre lehet hozni a hitelesség látszatát keltve, így hívta életre Weöres Sándor Psyché alakját verseinek, naplójának, a vele kapcsolatos dokumentumoknak a megalkotásával, Esterházy Péter így szerezte Csokonai Lili: Tizenkét hattyúk c. „művét".

 

A görög kifejezés szó szerinti és má is használatos jelentése egyaránt ‘őskép’. C, G. Jung mélylélektani elméletében (-> freudizmus) azokat a képzeteket érti az ~ fogalma alatt, melyek különböző jelképek formájában valamilyen módon minden nép mítoszaiban, vallásában, babonáiban, hiedelemvilágában megjelennek. Ezeket az emberiség közös ősi tapasztalataiból eredezteti, melyek közvetlenül már nem jelennek meg ugyan az egyes ember gondolatvilágában, a tudatalattijában viszont igen, mivel generációról generációra örököljük ezeket. Feltételez tehát egy kollektív tudatalattit, ami gyakorlatilag az emberiség közös „gyermekkorának" emlékeiből áll össze, s ezeknek a közös emlékeknek a lenyomatai azok a szimbólumok, melyeket világszerte a mítoszok, hiedelmek őriznek. Erre vezethetők vissza a -> mitológiák alapmotívumainak hasonlóságai, esetleges egyezései. Az ~ok így a kollektív tudatalattinak mindenütt, mindenkor, minden emberben azonos formái. Jung és követői szerint az irodalom mintegy örökli a mítoszoktól az ~ megjelenítésének funkcióját: jelképeiben, témáibán, motívumaiban szintén megjelennek a kollektív tudattalan ősképei, azok variációi, tehát az emberiség közös tapasztalatainak nyomai. Jung elmélete jelentős hatással volt pl. Th. Mann József és testvérei c. -> tetralógiájámk keletkezésére. • A -> filológiában is használatos az ősforma, az ~ kifejezés, így nevezzük egy mű legrégibb fennmaradt kéziratos vagy nyomtatott változatát.

 

A latin kifejezés jelentése ‘társító eljárás’. Olyan írásmód, melyben a képek sorrendjét az önkéntelen emlékezés véletlenszerű képzettársításai adják -> analógiák alapján. Az alkotó tudatosan alkalmazza ezt a szerkesztési módot. A művészetekben már az ősi időktől fontos szerepet tölt be, az irodalomban a XX. sz.-ig leginkább a líra él vele, majd ez epika és a dráma is; a -> szürrealista művek, és a tudatregények kitüntetett szövegszervező elve, hasonlít az álmok logikájához. Számos példa akad erre az eljárásra M. Proust és Krúdy Gyula műveibén. A szabad asszociáció a képzettársítás azon válfaja, mikor az alkotó a tudatalatti mélyéből, spontán módon, első benyomásra egymás mellé rendel különböző képeket, fogalmakat; ezt a technikát alkalmazzapí. J. Joyce Finnegan ébredésec. munkájában, (-> automatikus írás))

 

Olyan rímfajta, melyben a rímszótagok hangjai nem teljesen azonosak. Pl. tiszta asszonánc: valóban – takaró van, ebben az esetben a magán-hangzók megegyeznek, s a mássalhagzók is rokonok. Magánhangzós asszonánc: kedves – reggel, melyben a magánhangzók azonosak, ,más-salhangzós asszonánc: ég – ág, liba – lábú, melyben pedig a mássalhangzók egyeznek.

 

Képzőművészeti alkotások bizonyos szereplőinek, általában szenteknek, mitológiai és történelmi alakoknak állandó megkülönböztető jele, amiről mindig egyértelműen felismerhető az ábrázolt személy. Ez a jel lehet bármilyen tárgy vagy szimbólum, ami kapcsolatba hozható a bemutatott alak funkciójával, életével, jelentőségével, pl. Szent Péter -a a kulcs, mert ő a mennyország őre, Szent Györgyé a sárkány stb. Az ~ok kialakulásának hátterében természetesen ott van az irodalom is, hiszen a -> mítoszokban, -> legendákban megőrzött történetek nyomán kapták a szereplők megkülönböztető jegyüket.

 

A görög ctutographosz kifejezés jelentése: ‘saját kézzel írott’. Autográf -nak nevezzük azt a szöveget, mely a szerző áltál készített eredeti -> kéziratban maradt fenn. Ez lehet kézzel írott változat vagy gépirat is; a bennük található javítások, törlések, megjegyzések következtetni engednek az alkotás folyamatára. Egy mű eredeti, hiteles szövegének az autográf kéziratot tekintjük, ha nincs a szerző által jóváhagyott nyomtatott kiadása. A kézírás jellegzetességei a régiségből származó autografák esetében hozzásegítenek a mű keletkezési helyének és idejének, valamint a szerző kilétének megállapításához. Középkori kéziratokhál gyakran nincs is más módja a keltezésnek és a lokalizálásnak, mint a kézírás karakterének, az írásmód sajátosságainak tanulmányozása, s ezzel a módszerrel olykor évtizednyi pontossággal meg tudják határozni a keletkezés évét és a másolóműhelyt, ahol készült az írás. Egy-egy szövegnek több, akár egymástól eltérő autográf forrása is lehet.

 

Olyan alkotói módszer, melynek alkalmazásakor az író a benne önkéntelenül felmerülő gondolatokat, szavakat kontrollálatlanul, válogatás és elrendezés nélkül veti papírra. Az így keletkezett mű egysége nem a hagyományos logikai megszerkesztettség, stílus- és hangulatbeli, illetve nyelvi homogeneitás függvénye, hanem az egymáshoz kapcsolódó asz-szociációk sorából bontakozik ki (-> asszociációs technika). A.dadaisták (Tristan Tzara, Hans Arp) éltek először ezzel a lehetőséggel (-> dadaizmus), majd a -> szürrealizmusnak lett kedvelt alkotómódszere. André Breton már az első szürrealista manifesztumban így ír róla: „…a gondolat spontán kifejeződése, függetlenül minden értelmi ellenőrzéstől és mindenféle esztétikai vagy erkölcsi törekvéstől". Később elméleti indoklást is kapott az automatizmus alkalmazása: a tudatalatti megnyilvánulásainak rögzítésére akarták felhasználni, mivel a szabad aszociációk betekintést engednek a lélek mélyrétegeibe, felfedik az ősi szimbólumokat, ->archetípusokat (-> freudizmus).

 

AVANTGÁRD

A XX. sz. művészeti irányzatainak, mozgalmainak összefoglaló neve. Az elnevezés a francia katonai terminológiából származik, jelentése ‘előőrs’. Már a XIX. sz.-tól baloldali, anarchista, szocialista mozgalmakra alkalmazták, majd e század végén jelent még a francia és német kritikában a mai értelemben vett – jelenségekre. Elsősorban a múlt század megmerevedett polgári értékrendje elleni lázadás és a világháború fenyegetése hívta életre ezeket a törekvéseket. A XX. sz.-ban már nem lehetett úgy gondolkodni, mint addig. A világ fejlődése felgyorsult, az urbanizáció fojtóvá vált, a technika rohamosan előretört, a közlekedés leküzdötte a távolságot. A térés időképzetek átalakultak. Közrejátszott ebben pl. A. Einstein relativitáselmélete is, aki az időt a tér negyedik dimenziójának tekintette, vagy Freud tana a pszichoanalízisről (-> freudizmus), mellyel a lélek addig ismeretlen területeit tárta fel. Minden régivel szemben az új utat keresett az ~ az újszerű problémák kifejezésére. • Bár egy új világ kialakítására törekedett a régi elvek tagadásával, nem volt minden előzmény nélküli. A századvégen jelentkező -> szimbolizmus, -> naturalizmus és a szecesszió már egy új kor nyitányát jelezte. Merített a -> mítoszok és szimbólumok archaikus világából, de távoli országok kultúráját is magáévá tette (pl. Fekete-Afrikából magával hozza a jazz-kultúszt, s Ázsia misztikus világából a zen-budhizmust). Az ~ kialakulását elsősorban a művészetfelfogás megváltozása, a művész és a befogadó, a művész és az ábrázolt valóság közti kapcsolat gyökeres átalakulása hívta életre. Az író vagy a festő már nem látta értelmét munkájának, s mivel a világ kifordult sarkaiból s értelmetlenné vált, ő sem használhatott más eszközöket, csak felrúgva az összes létező -> konvenciót és újv formanyelvet alkotva szembesíteni próbálta a világot önmagával. A hétköznapi valóság mögötti tartalmat és összefüggéseket kutatta, ezért jöttek létre olyan irányzatok, melyek a szót önálló életre keltették, melyek a színeket és formákat elemeire bontották, melyek kapcsolatot teremtettek addig élesen elhatárolt művészeti ágak között. Felrúgták a műfaji határokat is, azt tartották, hogy el kell vetni a leírást és csak a cselekményre kell összpontosítani’, a töredékességet (-> fragmentum) és elliptikusságot alkalmazva. Az ~ nem akar többé művészet lenni, hanem mozgalom, világmegváltó közösség. A maiság és jelenidejűség kifejezését tűzik ki célul maguk elé úgy, hogy a szenvedély, az akarat és d gúny válik eszközeikké. Társadalomátalakítási szándékát jelzi az is, hogy közel akar kerülni a közönségéhez, innen az érdeklődése a cirkusz, a varieté, a szavalókórusok stb. iránt. • Az első költő, aki megelőzi és összefoglalja a mozgalom törekvéseit G. Appollinaire, az ő Versei teremtik meg az ~ eszköztárát és versnyelvét, ő az első merész újító, akit sokan követnek majd meglepő képek használatával, szimultán technikával (-> szimultaneizmus) -> szabadvers írásával. Az avantgárd irányzatok története az izmusok története, melynek két fő áramlatát különíti el a szakirodalom: az érzelmekre, indulatokra alapozott -> futurizmust, —idadaizmust, -> expresszionizmust, -> szürrealizmust, valamint az alapvetően intellektuális, a formateremtést fő céljául kitűző -> kubizmust, -> konstruktivizmust. Az irányzat újabb fellángolása a neoavantgárdban folytatódik. • Az -dal egyidejűleg létezik egy vele ellentétes tendenciákat felmutató irányzat is, melyet a lengyel kritika a kataszrofizmus fogalommal jellemez. Bár a fogalommal jelzett irányzat az irodalomelméletben még nem nyert teljes mértékben létjogo-sultságot* jelenléte tagadhatatlan. Egy lehetséges új világ létrehozásában bízó -dal ellentétben a katasztrofizmus alapvetően pesszimista. A kataszt-rofikusnak látott jövő helyett a múlt mítoszaival, archaikus mélységeivel foglalkozik. A főként a ’20-as években jelentkező lírikusok alkotásaikban elfordulnak a társadalmi problémáktól, s a lét egyetemesebb kérdéseire keresnek választ a pusztulást érző ember érzékenységével. Visszatérnek a kötött formákhoz, a jelentés újra megfejthetővé válik. Az – harsány meg^ jelenésével szemben a katasztrofizmus gondolati-filozofikus irodalom. Legfőbb eszköze a -> groteszk. Ide sorolhatók pl. a következő művek: A. Huxley Szép új világ, 1932; K. Capek Harc a szalamandrákkal, 1936; nálunk Weöres Sándor, Kálnoky László, Hajnal Anna stb. költészete.